Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
Alekszej Batalov: Mi az, hogy új?
57 ni. Saját törvényeinek engedelmeskedve, gyorsan halad előre. A színháznak vagy sikerül vagy nem sikerül reagálnia mindenre, ami körülötte van, de már természeténél fogva is kénytelen állandóan együtt változni nézőivel, akik elválaszthatatlan részét alkotják, egyben pedig a mai napot testesítik meg. Ezek a változások szakadatlanul hoznak a színpadra friss hajtásokat, kis felfedezéseket, amelyekből végső soron kialakul az uj, vagyis az, ami a legvilágosabb és legpontosabb formában adja vissza a mai ember gondolatait és érzéseit. 7. A Tyeatr nemrégiben közölte Prokofjev kritikus cikkét, amelyben a szerző a képzeletszerüségről és a realizmusról beszél. A szerző egyebek között sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a díszletekből és a színpadképekből eltűnt a jó értelemben vett mindennapiság valószerüsége. A szerző csodálkozik, hogy színházaink többsége előadásaiban a képzeletszerü megoldásokat keresi és azt a határozott véleményét fejezi ki, hogy ez az igyekezet kifinomult esztéták üres szórakozása, a legutóbbi divat hajszolása . De a ezinházi szakemberek mégis miért kereaik ilyen makacsul az uj formákat? Honnan került elő ex a "divat"? És ezek csak formakeresések? Hiszen talán csak nem mindenki akarja a maga fejére szabadítani a felvilágosult kritika mennydörgéseit és villámlásait, amikor olyan egyszerű dolog bármelyik színház raktárából előszedni az ott óriási mennyiségben hányódó színfalakat /jó színfalakat/ és közöttük lebonyolítani az előadást a legjobb hagyományok szellemében.