Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Alekszej Batalov: Mi az, hogy új?

46

Ez volt az első éa megismételhetetlen emlékmű, amelyet az ő azinháza, az ő azinéazel emeltek Gorkijnak.

Aki oaak egy icipicit ismeri ia a színházat, emlékezhet rá, hogy a Nagy Honvédő Háború első napjaitól kezdve mintegy varázsütésre áthelyeződtek az értelmi hangsúlyok a régi előadásokban. Még a régi darabok voltak ezek, semmi közük nem volt a háborúhoz, az előadások azonban már háborús előadások voltak. És nem baj, hogy példáinkban az egyik eset csak "valami", ami ünnepi hangulatot áraszt a színpadról, a másodikban "fenséges", a harmadikban "komor". Csak azt fontos megemlíteni, hogy mindig a mai, pontosan körülhatárolható napot fejezi ki.

őszinte sajnálatomra a színházak ritkán használják ki teljes erővel ezt a sajátosságot. Inkább ösztönösen jelentkezik, a színészeken keresztül, de akkor is a színház és a legjobb értelemben vett teátrálitás fontos vonása .

A színháznak ez a nagyszerű tulajdonsága csak azok számára hátrányos és veszélyes, akik félnek az élettől vagy egyszerűen nem ismerik az életet. Akik csak felhasználják és nem szolgálják a színházat. És végezetül veszedelmes azok számára, akik nem képesek felülemelkedni valaha megszerzett mesterségbeli tudásukon.

3.

Azok a színészek, akik ismerték Mihail Csehovot,^’ mesélik, hogy Csehov néha közvetlenül szinpadralépés előtt ragyogóan elmondott egy mulatságos tréfát, aztán villámgyorsan átkapcsolódott és a cselekmény legkomolyabb pillanatában jelent meg a színpadon. Ez a nagy színész

' Csehov, Mihail /1871-1955/ a nagy iró unokaöccse, kiváló szinész, a Művész Színház tagja. 1928-ban külföldre távozott, Amerikában halt meg.