Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Viktor Rozov: Négy probléma a száz közül

41

ilyesmiket: "Hogyan magyarázol a színészeknek! Micsoda marhaságokat lefetyelsz! Nem aludtad ki magad, vagy mi?! Hát miért kapod a pénzt?!" Hogyan érezné magát a rendező, ha ilyesmit hallana? Nos?!

Gyakran látok a színpadon színészeket, akiken meglátszik a rendező keze. Ha ilyen esetben rossz volt a rendező, az különösen élesen kiugrik. Ha jó volt, kevésbé, de mindenképpen látszik, és zavarja a műélvezetet. A színészt tudatosan megfosztották annak lehetőségétől, hogy alkosson a színpadon. Más akaratának van alávetve és olyan, mintha bekötött szemmel járna a színpadon.Az ilyen előadásokat én nem tartom korszerűnek.

Itt azt mondhatják a rendezők: "Nem ismeri maga a színészeket! A kisujját nem nyújthatja nekik az ember! Ha egy pillanatra lázitunk a fegyelmen, az egész szétesik! Vannak ilyen színészek, ilyen gyümölcsök, ajajaj!"

Kétségkívül vannak mindenféle "gyümölcsök" és ezek valóban szétzilálhatják a munkát. Én azonban mégis makacsul kitartok a magamé mellett. Magasabb beosztásával visszaélve, a rendező gyakran az ügynek ártalmas túlzásokat enged meg magának. Az ilyen színházakban egészségtelen helyzet alakul ki, amely mindig magában rejti a legváratlanabb következmények lehetőségét.

A szinházi együttes nagyon finom szervezet, nem nehéz ártani neki, még akkor sem, ha a színházban jó, erős hagyományok uralkodnak. Árthatnak neki természetesen rendezők is, színészek is.

Kár, hogy Sztanyiszlavszkijngfk az etikáról szóló tanítását nem lehet ugyanolyan színházi törvénnyé emelni, mint amilyen szigorú törvény a munkanapról vagy a munkavédelemről szóló. Ez volna csak az igazán jó, hasznos törvény !