Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

A színész művészete ma

9

színház újra megvizsgálta a valósághoz fűződő kapcsolatát, lemondott azokról a fogásokról, amelyek már sablonná merevedtek és gátjai lettek az élethez való közeledésnek.

A XIZ. és a XX. század fordulóján a Művész Színház alapitól, Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko a szinház reformját hajtották végre. Ennek a reformnak újra csak az volt a célja, hogy a szinház forduljon az élet felé. Ma megismételjük: közelebb az élethez! Ezt a felhívást természetes elégületlenség váltja ki belőlünk; a szinház még mindig nem zárkózott fel a korhoz, még mindig túl ritkán ad lehetőséget rá, hogy mélyen feltárjuk az életet, megismerjük önmagunkat és korunkat.

Az utóbbi időkben ritkán örülhetünk a színész igazi megfigyelőképességének. Ha nagyon figyelmesen nézzük meg az életet, észrevehetjük, mennyire megváltozott a munkás vagy a tudós alakja, egészen másmilyen lett a diák, »j, eddig nem létezett foglalkozások jelentek meg, bizonyos foglalkozások pedig teljesen eltűntek. Az életben a nemzedékek váltása zajlik le, ezzel kapcsolatban változnak az életfeltételek, a jellemek, világnézetek csapnak öszsze. A szinház túlságosan süket ezek iránt a változások iránt és gyakran figyelmen kiviil hagyja őket.

Mi akadályozza ma az élet és a szinház egységét, annak az embernek az egységét, aki mellettünk él, azzal az emberével, aki a színpadon él?

Magától értetődik, hogy az alapvető ok a drámairás. Ha sok-sok darabban "általában munkások", "általában diákok" szaladgálnak, ez nemcsak hogy nem ad a színésznek szükséges, élő anyagot, hanem meghatározott módon formálja is a színészt, leszoktatja őt a konkrétságról,az életről .

Azt mondják, a színészek rosszul ismerik az életet. Ha ez igaz is, már maga ez a magyarázat annyira általános, hogy semmit sem magyaráz meg. Vitánk során éppen ar