Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)
Képzelet
Egyenlő mértékben hazug helyzetek: a azináez, aki nem érzékeli képzeletében hősét ée a hős, akit nem gazdagít a színész személyes érzelmi élete. És mig az első eset általában kívül esik a Bűvészet határain, a másodikat az illusztrálás művészetének normájaként foghatjuk fel, de csak azzal & megjegyzéssel, hogy as alak ismétlődő színpadi megalkotása nem tételezi fel a színész személyes átélését, maga az alak megalkotásának alkotó folyamata viszont feltételezi a színész alkotó képzeletének jelentős aktivitását. Á képzelet as alak élethűségének: és köitőieégének forrása, egyesíti magában a színész belső világát a szerző kőitől szüleményével és megszüli a teljességet: az alakot. Nem elég azonban, ha a színész csak önts aga képzeletével él< a színművészet kollektív jellege meghatározza a színpadi művész belső sléotő életének sajátosságait. A színész képzelete abban különbözik más Bűvészek képzeletétől, hagy amikor a színész képmást alkot, nem csak saját képzeteiből indulhat ki, hanem partnerének viselkedését is a maga elképzelt élete magjaként kell felfognia. Az a képesség,hogy hallgassunk partnerünkre, abbe/i áll, hogy betudjunk hatolni az c elképzelt életébe,higgyünk benne és tegyük ezt az elképzelt életet saját képzeletünk, saját szerepben létünk stimulánsává. Ennek eredményeként egyik színész képszerű gondolkodása megtermékenyíti a másik világát, és kialakul az élet közös folyásának egységes,teljes képe, az alkotás egységes stimulánsa. Az alakról alkotott elképzelés a színészben nem válhat el az előadás egészétől. Ea a színészben nincs meg az alak alapvető eszméje,nem lasz benne alkotó akarat sem. Ilyen esetben teljesen a rendezők utasításaira kell bíznia magát. Saját képzelete tétlen marad, fantáziáját a rendező elképzelésében kell alkalmaznia. Ha pedig képzeletének nincsenek meg szerves forrásai, vagy teljes tabula rasa marad, amelyre a rendező kényelmesen felvázolhatja a maga rajzát, vagy pedig aktivizá- 76
