Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Képzelet

repeti e?,ez teljességgel alkalmazkodott hősnőj éhes, nem tudta egyesíteni az átélések szubjektív igazságát az alakítandó jellem objektiv hazugságával.

"Az érzések alkalmazása" éa & "kliiső itarakterizálás" az alakítás egymást kölcsönösen kizáró modorának bizonyult. Sem érdektelen részletesei: megvizsgálni mindkét játékmadort.

"Az érzések alkalmazása" a meghatározott jellemző vonások szándékos mellőzése, a hásök sajátszerűségének ignorálása.

Az "élethü" játék nemes felbuzdulásból ered, a természetességre való törekvésből és as őszinteség hiányának félelméből: önmagam maradok minden körülmények között - határozza el a színész -, mert ha más jellemet kezdek ábrázolni és kilépek önmagámból, akkor feltétlenül rájátszom.

Ilyen esetben nem következik be az átalakulás és bár maga a színész önmagában véve természetes, a szerep azonban természetellenes lesz, mert az az ember, akiben a szináes személyes vonásai vannak meg, ritka kivételektől eltekintve nem beszélhet és cselekedhet úgy,ahogy a hős beszél és cselekszik.

Amikor a szinéBz eszében folyton csak a "természetesség" jár, megfeledkezik a színpad legfőbb feltételéről, az átalakulás művészetéről. Miközben önmagára gondol,megfeledkezik az alakról.

Az "alkalmazás" módszere a Művész Színház rendszere helytelen értelmezésének káros következménye. A színész nem érti meg Sztanyiszlavszkij tanításának lényegét, az Igazság biztosítékát csak saját személyisége arculatában keresi és tökéletesen semmibe veszi az alak világát. Nem használja fel az alak belső stimulusait, nem hisz az alakban, nem gazdagítja képzeletét az alak cselekvéseivel, ezáltal megfosztja magát a színpadi aktivitás legfőbb forrásától. Képzelete halott. Ezért rendszerint gyenge és kifejezéstelen, holott hangvételeiben, mozdulataiban és külsőségeiben természetes .- 70 -