Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

~r~

Eszerint tehát, címre és rangra való tekintet nélkül, nálunk mindenki egyformán szívélyes fogadtatásban részesül, ás ez nagy mértékben országunk demokratikus szellemének javára szál. Mindazonáltal eközben nemcsak a kritikusok jönnek zavarba, akik lázasan tépik fel a műsorfüzetet, hogy megtudják, ki ez az ismeretlen Garrick, akit oly lármásan üdvözöltek; szörnyű zavarba jön minden bizonnyal a sztár is, akinek sejtelme sincs, milyen csodálatos és a próbákon soha nem említett események is mehetnek végbe három méterrel a háta mögött, a színpad mélyében.

Másfelől van olyan premierközönség, amelyet igazán csak becsülhetünk. Ha most azt mondom, hogy a vége felé járó évad nagyszámú bemutatója során én a legtöbbre egy olyan közönséget becsültem, amely nagyrészt köhögőkből állt, azt hiszik majd, hogy valami öncélú paradoxont kotyvasztok. Fedig ilyesmiről szó sincs.

Ritkán hallottam színházban annyi köhögést, mint Tennessee Williams A sárkánygyik éjszakája1'1' cimü uj müvének bemutatóján és bizonyos, hogy még sohasem hallottam ilyen jóindulata, odaadó, mélységes érdeklődéstől áthatott köhögéseket.

A színházi köhögést általában rossz jelnek tartják, a nyugtalanság, az elégedetlenség legékesebb bizonyságát látják benne; éppen ugy.mint ahogy a közhit szerint a "halálos csend" a feszült figyelem záloga.

A sárkánygyík éjszakája, amely teljes mértékben kiérdemelte a szezon legjobb amerikai darabját illető Kritikusok Diját, furcsa egy drámai konstrukció. Úgy látszik, mintha műhelymunkáját előttünk, a színpadon végezné; ide-oda csapkod__

darab (The Night of the Iguana) a spoletói ősbemutató után átdolgozva került színre New Yorkban, a főszerepekben Hette Davis-szel és Margaret Leightonnal; a Mexikóban játszódó, szimbolikus értelmű darabot Williams maga legjelentősebb müvének tartja.

98