Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

Van ebben valami jó is

A Broadway a magányos farkasok birodalma. És ha az egyes szezonok végén kialakul e magányos farkasok működésének végösszege, a képet egyetlen épeszű ember sem nevezheti összefüggőnek; inkább véletlenek pompás gyűjteményével van dolgunk.

Baj ez? Sok szempontból igen - néhány ilyen szempontra utaltunk is az előbbiekben. De nem mindenestől. Mert abban, hogy sosem tudjuk, mit is fogunk látni, sőt, még csak megközelítő találgatásokba sem bocsátkozhatunk, mindig van valami izgalmas. Még az állandó színházak szabványos, gondosan megtervezett szezonja is okozhat meglepetéseket, ha egy-egy produkció váratlan magasságokba emelkedik, avagy éppen megbukik.

De mégis,ebben az esetben jó előre kialakították az alapvető arányokat és ez kiegyenlíti a nagy ingadozásokat. A Broadway viszont csupa ingadozás, csupa hegycsúcs és szaksdék. Szakadékairól egyesek hihetetlen rémülettel és döbbenettel zuhanhatnak alá; magaslatairól pedig tanúskodhatnak azok, akik résztvettek bizonyos, borotvaélen táncoló estéken. Ezek az esték eleinte olyannak látszanak, mint a többi, és aztán egyszerre csak, minden figyelmeztetés nélkül, az élmény hirtelen annyira mélyen hatol belénk, hogy ismét felfedezzük; húsból és vérből vagyunk. A meglepetés nem elhanyagolandó vagy megvetendő elem egy olyan világban, amely feltartóztathatatlanul és egyre inkább a rutinra épül.

A levegőben tehát ez idő szerint nem bizalom vagy bizonyosság lebeg (az utóbbi különösen nem), és nem reménykedhetünk abban sem, hogy az elkövetkező nyolc hónap jelentős kapcsolatot alakit majd ki színház és közönség között. A levegőben olyasfajta érzés van, amelyet mindnyájan tapasztalunk, amikor születésnapunkon vagy a körül sorban kapjuk a légipostán érkező csomagokat és tűnődünk, hogy mi a csoda lehet ebben

89