Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)
II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban
Pedig léteznek Tökéletesen lehetséges és helyénvaló például operai "szezonról" beszélni. Az operaigazgatóságok (legalábbis nekem igy mondják) időben leülnek, belepillantanak a régebbi listákba, hogy lássák, mi az, amit már régen nem énekeltek és mi az, amire a nézők már minden valószínűség szerint forrón áhítoznak; megvizsgálják a rendelkezésre álló énekesnők névsorát, hogy kiválasszák azokat, akiket utóbbi időben nem bénított meg egy lezuhanó léc vagy egy túl szenvedélyes hőstenor, és, megkeverve a paklit, végül összeállítják a műsort, amely szerencsés egyensúlyba hozza a régit, az újat, a népszerűt, a különlegest és a Pillangókisasszonyt. Még ha egy városon belül különböző operaházak vannak is, különböző vagy éppen ellenséges igazgatóságokkal, az igazgatóságok legtöbb esetben félszemmel egymásra sandítanak, úgyhogy nem kerülhet sor valamiféle Gluck-dömpingre (ezt magam sem gondolom komolyan) és a Strauss-féle raktárt sem fogják mind egyszerre megrohanni. Az ilyen előzetes és céltudatos gondoskodás eredményeinek végösszegét joggal nevezhetjük szezonnak. Mire elkészül a Lincoln Center^ uj szinháza és állandó társulata is kialakul, a színház vonatkozásában majd beszélhetünk legalább a Lincoln Center szezonjáról. Feltehető, hogy az intézményen belül két csaknem azonos jellegű darab nem fog majd egymás sarkára hágni, és a társulat becsvágyát azzal is próbára teszik, hogy változó stílusok egész skáláján vezetik tudatosan végig; noha egy bizonyos hasonló jellegű kulturális ly/A Lincoln Center of Performing Arts nevű nagy New York-i állami kulturális központ alapjait 1959-ben vetették meg; megnyitását 1963-6<f-re tervezik. A 75 millió dolláros létesítményben nagy hangversenyterem, prózai színház, balett-szinház, zeneiskola, könyvtár és muzeum lesz és itt kap helyet a Metropolitan uj épülete is. 86
