Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)
II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban
Hiányaik az életerő Van azonban egy szempont, amelyet mindnyájunknak szem előtt kellene tartani. Mégpedig az, hogy a probléma gyökerei nem gazdasági jellegűek és végső megoldáshoz a költségvetés megnyirbálása soha nem fogja segíteni. A probléma lényege egyszerűen az, hogy az igazi, a feszült dráma nem a színpadon zajlik. Miután majd végigpróbáltunk minden feltartóztató hadműveletet, amit ember csak ki tud agyain!, legvégül minden lélegzetvételi szünetet úgyis arra kell használnunk, hogy feltegyük az alapvető kérdést: miért rendelkeznek darabjaink - mert róluk van szó - oly kevés önmaguk gerjesztette életerővel? Vajon szükségszerű-e, hogy az embereknek a nézőtérre való becsalogatása csak a rendezők, törvényhozók, színészek és vendéglősök vállára háruljon? Nem kellene-e, hogy ebben a munkában a színpadon zajló események is némi szerepet vállaljanak, bevetve saját önálló és ellenállhatatlan energiájukat? Az Alkalmazkodás időszaka - hogy visszatérjünk egy témánkhoz igen megfelelő példára - nem a kritikusok kezén szenvedett ki. Öt igen jó kritikát kapott két langyossal szemben, ami, egy vezető drámairó vígjátékénak esetében, általában kielégítő mérleg. Nehéz tehát belátni, miért egy makacsul kedvezőtlen, szájról szájra szálló hírverés ölte volna meg. Mivel a darab cég első, reményteljes hetei során sem ment telt házak előtt, valójában tehát soha nem látta megfelelően nagyszámú néző, aki a legkevésbé is jelentős körben hatékonyan hirét kelthette volna, akár jó,akár rossz értelemben. Az alapvető kérdés tehát Így alakul: miért nem akarta a közönség eleve megnézni? Miért nem akarták megnézni a Nagy halak, kis halakat? Az újságokból világosan kitűnt, hogy noha a darab befejezése kifogásolható, a színészi játék azonban,mondhatni, az évad leg» 77
