Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)
II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban
Nem lenne jobb, ha azok, akik szeretik a szinházat, az irodalmat, a művészetet vagy egyszerűen a színvonalat, már most szednék a sátorfájukat, kiszállnának ebből a roskadozó koamersz-istállóból, és elvonulnának valamilyen csendesebb zugba, ahol semmi mást nem kívánnak tőlük, mint hogy hívek maradjanak önmagukhoz? A menekülés utjai Három-négy menekülési utat emlegetnek. Egy nemrég New Yorkban tartott közoktatásügyi konferencián az a javaslat hangzott el, hogy mivel a Broadway, meglehet, valóban kihalásra Ítéltetett, és ez talán a lehető legjobb megoldás, a színház - a jó színház - sokkal állandóbb és sokkal kedvezőbb otthonra lelne az egyetemi és városi színházakban, amelyek az egész országban elszaporodtak. A mélyebben érző urbánusok körében, akik ragaszkodnak New Yorkhoz, ragaszkodnak az intellektushoz, ragaszkodnak az olyan drámához, amelyet nem lehet a kerítő szerepére kényszeríteni, a lázadás más formát ölt: ők vágyakozva néznek a - valószínűleg az Off-Broadwayn található - kis színházak felé, amelyekben magas színvonalú munkát lehet végezni anélkül, hogy a tömegek dollárjaiért kellene versengeni. A megfelelően apró színház utáni vággyal kéz a kézben jár a szubvenció követelése - származzék az akár a kormánytól, akár magánalapítványokból -, hogy a színvonalat a tömegek dollárjai nélkül is meg lehessen környékezni, és van a visszavonulási impulzusnak egy másik, még alapvetőbb formája is; ennek megvitatását azonban máskorra szeretném tartogatni. 71
