Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

Hosszú vita következik, melynek végén a hentes kétségbe» esett erőfeszitással igyekszik meggyőzni feleségét és e célból betűzi a vitás szót: "Lerobbant I L-e-r-o-b-c-d-g-x!" üvöltő röhögés.

Automatikus reflex

Nob, ez az, amit én feltételes reflexnek nevezek. Automatikusan tör elő valami - de micsoda? Szerintem az, ami itt előtör, éppen ellentéte az igazi vidámságnak. Csak a merő váratlanság csiklandozta elő meglepő gyorsasággal, azaz ne nevezzük váratlanságnak - hiszen ezekben a darabokban a néző épp a váratlanságot várja el -, nevezzük pusztán irracionálisnak.

Tessék egy másik példa. Az előfüggönyre egy táblát vetítenek, amelyen csupa nagy betűvel ez olvasható: "Háború". A táblát néhány másodperc múlva újabb tábla követi,amelyen nincs más, csak egy felkiáltójel. Nevetés.

Sgy-két jelenettel később újabb tábla jelenik meg: "Újabb háború". Szt felváltja egy következő, amelyen két felkiáltójel van. Hatalmas derültség. De a nevetést egyszerűen a táblák cserélődése váltja ki, mintha maga a cserélődés lenne a jeladás a harsány jókedvre.

Valamivel több időt venne igénybe, hogy pontosan meghatározzuk, mit is szatirizált a két tábla használata, holott egy is megtette volna, és vajon a választott tárgyat ily módon hatékonyan, vagy éppen művészien szatirizálták-e. Ismertünk nagy komikusokat, akik ritkán élvezhettek Ilyen együttműködési készséget közönségük részéről, ritkán arattak sikert ilyen olcsón.

á2