Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

invázió általában úgy bukik el, hogy még egy hídfőállást sem sikerült szereznie.

Az iró bejelentkezik, az est folyamán leleplezi magát és aztán elkullog, anélkül, hogy a történelem menetén a legcsekélyebb nyomot is hagyta volna.

Egy másik jellemvonása ennek a félvilágnak, amelyet a kritikusok a sötétben is felismernek, de a nézők ritkán ütköznek bele, az az eltökélt szándék, hogy a dráma arculatát megváltoztatja.

Tegyük most félre az avantgárd nagyképűségének és a "kisérletezőkM önfejűségének kérdését.

Bz a tucatnyi keservesen kinlódó, lelkes ifjú nem akar egyebet, mint hogy többet mutasson meg nekünk az élet jól ismert, fényképszerű felszínénél; azt akarják, hogy többet, mást halljunk, mint folyékony és hangzatos csevegéseket, amelyek az élet sima derűjét visszhangozzák, mintha nem vennék észre,hogy a sima felszin alatt zuzódások és horpadások vannak.

E mohó és kalandos szellemű fiatalok felhangokat hajszolnak, rejtett értelmeket, amelyek ott bujkálnak a puszta mondatokon túl; mindennapi magatartásunkban kutatnak lappangó filozófiai következmények után, amelyeket ideje lenne egyszer már kiakasztani egy kötélre, hogy jól kiszellőzzenek.

Valóban az a szándékuk, hogy gazdagítsák a drámát, még azon az áron is, ha ennek következtében ők maguk szegények maradnak.

Hol van a hiba?

A törekvés jóhiszeműségében megegyeztünk. De van-e valami, amit a legtöbb ilyen ujitó mind a mai napig makacsul elvét, van-e valami nyilvánvaló tévhit, amely megindokolná a gyors bukások ijesztően nagy számát? Azt hiszem, van.

31