Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

eredeti legyen, általában a bizarr, az excentrikus, az abnormális, és, egész egyszerűen, a megmagyarázhatatlan felé sodródik.

A Tároson kívül rekedve

Messzire kalandoztunk mai témánktól. A lényeg az: ha arra kényszerítjük a drámaírót, hogy müve felépítésében óvakodjék mindentói, ami nyilvánvalóan célszerű, csak azért, mert az nem merőben ismeretlen - a tökéletes eredetiségre való törekvés könnyen megfoszthatja attól a szilárd talajtól, amelyen igazi adottságai virágba szökkenhetnek. Müvét kezében lóbálva - kivül rekedhet a városon.

ügy látszik, hogy központi jegyUgynökségen kivül más valamire is nagy szükségünk lenne: egy cselekmény-bankra. Ezt majdhogynem komolyan gondolom; különösen mióta végi ' olvastam P. G, Wodebouse-nak egy irótársához intézett elragadó leveleit, amelyek gyűjteménye "Szerzői Szerzőt" elmen jelent meg. Kos, hadd meséljem el: Wodehouse és barátja évek során át nemcsak eszméket cseréltek, hanem cselekményeket is. Ha Wodehouse véletlenül olyan ötletre bukkant, amely neki nem kellett, de úgy vélte, hogy W. Townsend felhasználhatná, minden kikötés és feltétel nélkül elküldte neki és vice versa^. Wodehouse maga ugyan, lá-7 regényének alkotása során, úgy látszik, csak kettőt-hármat használt fel e konfekcionált impulzusokból; ő maga is meglehetősen ügyes építőmester lévén.

^Pelham Grenville Wodehouse (sz. 1881) nálunk is népszerű angol iró és humorista; levelezőtársa Edward. Waterman Townsend (1855-19^2) amerikai humorista; legnagyobb sikerét a Bowery utca életéről szlengben írott szkecscseinek köszönheti.

23