Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)
I. Gondolatok színházról, drámáról
Valakinek tetszettek Tucatnyi dolog üthetett ki balul, esetleg mind a tizenkettő egyszerre; az ember csak rokonszenvet érezhet az országjárásból adódó balesetek szóban forgó áldozatai iránt, különösen, ha nem látta ókét. De volt rá okom, hogy "feltehetően sokat Ígérőnek" nevezzem mindhármat; mégpedig az,hogy mindhármat rangos színészek vették kegyeikbe és/vagy olyan rendezők vitték színre, akiknek hozzáértése már kiállta a próbát. Valakinek tetszettek és e valakik közül egy sem nevezhető éppenséggel tökfejnek. Mindez, legalább igy első látásra, azt a sejtést ébreszti bennem, hogy valószínűleg a három darab mindegyikében volt néhány eleven, épkézláb jelenet, egy-ké.t olyan szerep, amely színészi szempontból valóságos csemege, vagy talán egy maroknyi Jó sor - de ezek az erények egymástól függetlenül léteztek, olyan egyszerű és erőteljes mese nélkül, amely hatásuk kifejtéséhez segíthette volna őket. Korunk drámairodalmának legáltalánosabb csapdája a maga helyén felesleges színvonal csapdája: a kárpitozás igen előkelő, csak épp a keret hiányzik, amely összetartsa. Növekvő együttérzés Azt hiszem, ez állapot láttán - ha valóban ez az állapot a jellemző napjainkra - az ember első reagálása az, hogy öszszeszidja a drámaírót ügyetlen szerkesztésmódja miatt. Miért is nem tudott először valami épkézláb mesét kigondolni, és aztán bizonyosodni meg arról, hogy minden fogaskerék és csapszeg megfelelő helyen van? Bennem, a magam részéről, inkább növekvő együttérzés ébred. Mert a mai drámaírónak lényegében elviselhetetlenül nehéz 21
