Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

III. Néhány Shakespeare-előadásról

Lenyűgöző látvány, hogyan veszi birtokba három különböző rendező ezt az uj és változatos játékteret és hogyan kényszeríti rá a képlékeny egységre a maga személyes akaratát,

A versenyből elsőnek Peter Coe^^ esik ki, aki a Macbethhez azzal a határozott elképzeléssel közeledik, hogy azt William Faulkner irta. Mr. Coe nyilvánvalóan úgy gondolkodott,

hogy ha Faulkner ellophatta a darab egy sorát és megtehette

2/

egyik legismertebb regénye címének , úgy Shakespeare csak a fair play szabályainak engedelmeskedik, ha ő viszont ellopja a mesét elmondó Bolondot és őt teszi meg főszereplővé.

így aztán Coe rábirta Christopher Plummert^, ezt a valóban elsőrangú színészt, hogy egy majdhogynem idióta thánt rajzoljon elénk és Plummer becsületesen, torokhangu, ingerlékeny, nyers beszámithatatlansággal, engedelmeskedik.

Ha megpróbáljuk Macbethet az eredeti skót harcos ténylegesen elképzelhető primitívségére redukálni, annak csak egy akadálya van: hogy tudniillik Shakespeare nem abban a korban élt és nem is irt úgy, mintha akkor élt volna. A shakespeare-i hős bonyolult tudattal és lelki élettel rendelkezik és ez a belső világ intellektuális pontossággal bomlik ki előttünk.

Peter Coe (sz. 1930) angol színész és rendező. Először vidéki szinházakb&n és Indiában rendezett; 1959-ben a Mermaid Theatre művészeti igazgatója lett.

2/Az utalás Faulkner 1929-ben irt The Sound and the jury (Hang és düh) című regényére vonatkozik, amely címét Macbethnek az V, felvonás 5« jelenetében elmondott szavaiból meriti. A szóbanforgó rész magyar fordításban igy hangzik: "Az élet... egy félkegyelmű meséje, zengő tombolás..."

■^Christopher Plummer (Arthur Christopher Orme, sz. 1929) kanadai születésű szinész, a kanadai fesztiváltársulat állandó tagja; legnagyobb szerepei a Hamlet, az V. Henrik, a Vizkereszt Benedekje voltak.

130