Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

III. Néhány Shakespeare-előadásról

Azonban itt a cél egészen más. Mikor a szinész, nyomban ezután, nekivág bevallottan sötét munkájának, olyan magabiz­tos léptekkel, olyan szociális jó szándékkal halad, mint egy kamarás, aki nem leszúrni szándékszik vendégeit, hanem beta­kargatni ókét. A benyomás meglehetősen különös, és ehhez szinte minden részvevő hozzájárul. Ha Mr. Clements, lebegő köntösében, in­kább evangélistának látszik, mint hóhérnak, Barbara Jefford1^ Picasso-proíilu tejfehér ladyje még szenvtelenebb és távo­libb. A színésznőt körüllengő homályosság részben nyilvánvaló­an a rendezés következménye. Aki ezt a nősténytigrist mér­földekre tőlünk és magasan a fejünk fölé helyezi, mikor épp az istenekhez könyörög, hogy fosszák meg nemétől - az nyil­vánvalóan visszatart bennünket attól, hogy elszántságának hő­fokát átérezzük. A lady inkább látszik kisértetnek, mint a gaztett reális ösztönzőjének. És mikor Miss Jefford végre közelebb jön hoz­zánk, az alak keltette benyomás halványságát suttogás segít­ségével őrzi meg, A döntő és izzóan szenvedélyes jelenetek legtöbbjére furcsamód szordínó kerül, függetlenül attól, hogy melyik főszereplő játszik bennük, és az eredmény: az egyre sűrűsödő mese elveszti hangsúlyait, nyomatékait, nyilt siko­lyainak és orditásainak csengését. Az egész úgy áramlik tova, mint egy szelíd medrü folyna, és azok a lelki változások, amelyeknek a darab a maga heves mozgását köszönheti, alig fedezhetők fel. ^Barbara Jefford (sz. 1930) neves angol színésznő; az Old Vic-ben és a Stratford-on-Avon-i fesztiválon Shakespeare legtöbb hősnőjét sikerrel alakította. 121

Next

/
Thumbnails
Contents