Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)
III. Néhány Shakespeare-előadásról
Azonban itt a cél egészen más. Mikor a szinész, nyomban ezután, nekivág bevallottan sötét munkájának, olyan magabiztos léptekkel, olyan szociális jó szándékkal halad, mint egy kamarás, aki nem leszúrni szándékszik vendégeit, hanem betakargatni ókét. A benyomás meglehetősen különös, és ehhez szinte minden részvevő hozzájárul. Ha Mr. Clements, lebegő köntösében, inkább evangélistának látszik, mint hóhérnak, Barbara Jefford1^ Picasso-proíilu tejfehér ladyje még szenvtelenebb és távolibb. A színésznőt körüllengő homályosság részben nyilvánvalóan a rendezés következménye. Aki ezt a nősténytigrist mérföldekre tőlünk és magasan a fejünk fölé helyezi, mikor épp az istenekhez könyörög, hogy fosszák meg nemétől - az nyilvánvalóan visszatart bennünket attól, hogy elszántságának hőfokát átérezzük. A lady inkább látszik kisértetnek, mint a gaztett reális ösztönzőjének. És mikor Miss Jefford végre közelebb jön hozzánk, az alak keltette benyomás halványságát suttogás segítségével őrzi meg, A döntő és izzóan szenvedélyes jelenetek legtöbbjére furcsamód szordínó kerül, függetlenül attól, hogy melyik főszereplő játszik bennük, és az eredmény: az egyre sűrűsödő mese elveszti hangsúlyait, nyomatékait, nyilt sikolyainak és orditásainak csengését. Az egész úgy áramlik tova, mint egy szelíd medrü folyna, és azok a lelki változások, amelyeknek a darab a maga heves mozgását köszönheti, alig fedezhetők fel. ^Barbara Jefford (sz. 1930) neves angol színésznő; az Old Vic-ben és a Stratford-on-Avon-i fesztiválon Shakespeare legtöbb hősnőjét sikerrel alakította. 121