Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

belvárosi színpadokon bemutatni viszonylag kevésbe kerül,és az opportunizmus különféle káros formákban nyilvánul meg. Ezek között a legalattomosabb a szerzői hiúság.

Mondjuk, hogy valamilyen, egyébként munkanélküli látnok irt egy darabot. A darab nem annyira holmi olthatatlan belső tűz eredménye, mint inkább egy lelki szükséglet levezetése. Az effajta darab meglehetős könnyen felismerhető arról, hogy még soha nem keltette fel egyetlen ügynök, tapasztalt producer vagy hivatásos szinész érdeklődését.

(Ez az érdektelenség arra készteti a szerzőt, hogy kijelentse: az ügynökök trehányak, a producerek analfabéták, a színészek pedig ahhoz is ostobák, hogy felismerjék, mi jó nekik. A valóságban a legtöbb sikeres ügynökből azért lett sikeres ügynök, mert kivételesen éles szeme van a tehetség felismerésére; a legtöbb producer kész megjátszani a másod- és harmadrendűt is, ha útjába akad, éppen mert szakmájánál fogva producer és nem várhat a ritkán felbukkanó elsőrendűre; a legtöbb szinész pedig, ha a jó darabot nem is, de az eljátszható szerepet két kontinens távolságból is megszimatolja.)

A jó öreg Bili

De a darab itt van és szorgosan porosodik az Íróasztalon. A kérdés az: van-e az Írónak olyan nagybátyja, régi barátja vagy akár apja, aki idén annyi pénzt keresett, hogy kedvezőtlen adókategóriába került és jövedelméből túl sokat kell átengednie a kormánynak?

Némi gonddal ki lehet bérelni egy pinceszinházat, összeszedni egy minimális anyagi igényekkel fellépő társulatot és meg lehet fizetni a bemutatót népszerűsítő reklámokat és híreket; az egész nem kerül többe 10 000 dollárnál.

10?