Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

Olyan természetes ez?

E felvett szokásunk mögött, meglehet, egy némiképp ijesztő igazság lappang: voltaképpen nem nagyon szeretjük a színházat és boldogan kapunk a kifogáson, hogy Ívben elkerülhessük. De viselkedésünk mégsem egészen természetes.

Bizakodni a jobb jövőben, minden erőnkkel azon lenni,hogy megnógassunk egy lemaradt művészeti ágat - ez mindig értelmes dolog. De éppúgy emberi, sőt ésszerű is, hogy miközben a karácsony még messze van, igyekezzünk megragadni minden kínálkozó mulatságot. Senki nem várja ki a legszebb nyári napot, hogy úszni menjen; legalábbis ha igazán szeret úszni.

A szinházbajárásnak más indokai is vannak, mint hogy földig hajoljunk az irodalmi vagy technikai csúcsteljesítmények előtt. Ezen indokok közt a legnyilvánvalóbb természetesen az a hamisítatlan élvezet, amelyet egy jó színész játéka kelt.

Ennek az élvezetnek manapság, azt hiszem, csak akkor adjuk át magunkat, ha a színész oly tökéletesen külön válik az adott drámától vagy általában a drámától, hogy úgy érezzük, felfüggeszthetjük drámabirálói hajlamunkat és mintegy légüres térben figyelhetjük őt.

Ha ellátogat hozzánk Harcéi Marceau és nincs darab, amely hibakereső ösztönünket mozgásba lendíthetné, gyönyörűséggel figyeljük teljesítményét és lelkesen megtapsoljuk.

Ha John Gielgud és Emlyn Williams1^ elég bölcsek ahhoz, hogy szólóestet rendezzenek és annyi szonettet és novellát ol-Emlyn Williams (sz. 1905) angol színész,rendező és drámairó; Zöldéi a búza (The Corn is Green. 19á-l) cimü drámája a legjobb külföldi darab diját kapta a Drámakritikusok Körétől. Nagy színészi sikereket köszönhet a Kerr által is emlitett "one man-show"-jainak, egyszemélyes felolvasóestjeinek; kiemelkedő műsort adott például Dickens és Dylan Thomas müveiből. - John Gielgud a maga leghíresebb one man-show-ját Shakespeare müveiből állította össze.

102