Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

a kritikus dicsér-e vagy becsmérel. A mi kritikai felfogásunk nem engedi meg, hogy az együttműködés lényeges és fő mércéje a dicséret vagy az elmarasztalás legyen. Az együttműködés nem az összhangon vagy az ellentéten malik, hanem azon az alkotó összhangon vagy ellentéten, amely a ma lényegéből táplálkozik - és ezen keresztül a közös alkotás összhangjáról vagy ellentétéről van szó! És ebben az utolsó fejezetben csakis és kizárólag a kritikának erről az alkotó jellegéről beszélek, értékeljék bár magukat a müveket pozitívan vagy negatívan - persze ha olyan műről van szó, amelynek anyja a tehetség, apja pedig az a vágy volt, hogy a mü a szocialista élet javát szolgálja. Nem arról van szó, hogy a bírálók sorának nem tetszett az, amit E.F. Burian életének utolsó évében alkotott - arról a fagyos hűvösségről van szó, amellyel a kritika távolból figyelte a művész harcát. Nem arról van szó, hogy ne engedjük a kritikust tüzbejönni a lelkesedéstől Osborne vagy De Filippo müvei láttán - arról van szó, hogy vajon személyi kapcsolataitól függetlenül mindig hasonló vagy legalább megközeli— tőleg ekkora érdeklődéssel figyel-e azokra is, akik nálunk a szocialista drámáért való, sokkal nehezebb harcot vívják.

Ugyanekkor természetesen nem arról van szó általában, hogy a kritikus kívánságra vagy anélkül, olyankor is osztozzék a művészeti alkotások sorsában, ha például szerzői, rendezői, színészi vagy egyéb individualizmusról van szó; az ilyen alkotók rendszerint annál nagyobb igényűek, annál jobban követelik az elismerést, minél távolabb áll az alkotás szellemétől. Az ilyenekkel legjobb a saját nyelvükön beszólni, mert általában azt értik meg a legjobban; keményen és könyörtelenül a megfelelő határok közé kell parancsolni őket. Ha azonban igazi alkotók tehetsége a tét és a kritikus ezt nem ismeri fel, hanem a művészek fölé helyezkedve csak az alkalmas pillanatra vár, hogy az Ítélet kimondásával megszilárdíthassa tekintélyét, kritikusi hírnevét, akkor ez esetben szó se lehet többé szocialista kri- 142 -