Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

sége, valamint az örökölt polgári épületek színpadi terének korlátái. A helyzetet továbbra is bonyolítják a visszatérő régi hibák és azok az uj divathullámok, amelyek a Nyugat polgári színházából hatolnak át hozzánk. A színészre, és elsősorban művészetének technikájára további befolyások hatnak: filmen, televízióban szerepel, rádióbem lép fel. Hatni fog sok más befolyás és akadály is, amelyeket ma még felmérni sem lehet - beleértve afölötti türelmetlenségünket, hogy mielőbb célhoz érjünk. Ebből a folyamatból nem lehet eleve semmit kizárni, vagy egyszerűen adminisztrativ módon kitiltani. Csak egy dolgot lehet tenni: különbséget tenni az egyes befolyások és tendenciák között: melyikük függ össze a letűnő régi társadalommal és mi felel meg belőlük a kommunizmus céljainak, és miután erről Ítélhetünk, teljes hittel, egész lényünkkel, minden tehetségünkkel az uj, az eredményes, az egészséges mögött állni, tízilárd eltökéltséggel kell vigyáznunk, hogy ne vesztegessünk időt és erőt a mellékes feladatokra, és önmagunkat és munkánkat egyetlen fő céllal kell mérnünk: hogyan formálhatjuk, hogyan teremthetjük meg a szocialista szinházkulturát.

Ebben a folyamatban az egyik legfontosabb tényező a szinész. Azonban az uj színész sem teremtheti meg a stílust egyedül. Rá van utalva mások együttműködésére és segítségére: arra, amit a szerzők irnak, arra, amit a dramaturgia rá oszt ki. Az előbbiekről már volt szó. Forduljunk most az utóbbi felé.- 88 -