Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

patetikus gesztus, a sematizmus iránti ellenszenv eredménye a fejlődés szempontjától szükséges és egészséges. Azonban negativ tényezővé válik, ha általában ellentmondást jelent mindennel szemben, ami világos és meghatározott. Nem beszélek itt a színművészet terén is fellelhető szimplifi— kálásról, a mindenáron való egyszerűsítésről. Az alaknak kezdetben nem kell világosnak lennie, de világossá kell lennie a darab végén, vagy - a nézőben való továbbcsengés révén - a világosság felé kell irányulnia. A régi világnak szüksége vaui rá, hogy az emberek ne ismerjék ki magukat az emberben és a világban. Ezért szentesíti a bonyolultságot. A szocialista világ számára szükséges - és ezt a színháztól meg is követeli -, hogy a művészeti alkotás a véletlent renddé változtassa; tisztázza, ami zavaros és káosz hatását kelti; győzze le a természetet a fejlődés szükségszerű felismerésével.

Soha kor nem állitott világosabb feladatot a színház elé. Nem szubjektív esztétika, nem kritikusi norma, hanem az idő és a társadalom fejlődése tűzi ki ezt a feladatot.

Mihez kezdjünk tehát az elfojtottság elméletével? "Ha el akarsz fojtani, legyen mit elfojtanod" - mondja Viliam Záborsky. És Mikulás Hrübin hozzáteszi: "A sirást nem akkor fejezem ki hatásosan, ha mint színész, sirok a színpadon, hanem akkor, ha küzködöm vele." Ez persze már egészen más valami, mint a tartózkodás elmélete; ez nem felszámolása a pátosznak, hanem része a pátosz kivívására irányuló erőfeszítésnek, hogy Honzl szavaival éljünk: annak az erőfeszítésnek, amely a "tárgyilagosság pátoszát" akarja megvalósítani. A hangsúly a pátoszon van - a "tárgyilagosság" az eszközöket határozza meg, amelyeket a színész felhasznál. Pátosz nélkül nincs nagy szinház: éppen a pátosz határozza meg az intenzitást, amellyel a színház hat a társadalomra. Nem szabad, hogy e pátosz kikiáltott hasonmásától, a frázisok és üresség nemzőjétől félve szem elől tévesszük annak szükségességét, hogy a szocialista társadalom számára meg- 83 -