Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

vonásokban kifejezve - Claudéltől és Eliottól - Brechtig halad. Igazolja ezt a Théâtre National Populaire repertoárja, különösen az utolsó években; és ezt igazolja Vilar alkotói vallomása is - a hatvanas évekből származó "Memorandum. "4'8/

Ha a "lefojtottság és rezerváltság színészete" Nyugaton - még a Melchinger-féle polgári kritikus szerint is - akadálya a szinház megújulásának, társadalmi funkciója feléledésének és az igazán haladó alkotóművészek hátat fordítanak neki - annál inkább ellentmondásban van ez a színjátszás a társadalom alapvető fejlődési tendenciáival ott, ahol a polgári rendet már megdöntötték és a társadalom minden erejét a szocialista rend megszilárdításéra és védelmére kell összpontosítani. A polgár ma már képtelen a lendületre; régen kiégett. Ezért igyekszik legalább a látszatot megtartani - s igy másokat is megfertőzni, átvinni rájuk a saját ájultságát. Ismeretes, hogy a polgárnak nincs jobb szövetségese, mint az a tegnapi forradalmár, aki mára elfásult és rezignált lett. Ezért a polgár a maga szkepszisével éppen oda igyekszik behatolni, ahol az ellenkezőjére volna szükség.

Azokra a területekre, ahol már alakul az uj rend, még_ sem nehéz behatolnia; a világ részeit a technika modern eszközei kötik össze olyan mértékben, amilyet a történelem nem ismert. A rádió, a film, a televízió egésszé egyesiti; nincsenek elszigetelt események: bolygónk lakóinak cselekvése és gondolkodása - korábban elképzelhetetlen módon - kölcsönösen befolyásolja egymást. A gondolatok kicserélődnek, áthatják egymást, találkoznak; és ez nemcsak a szocialista eszmék áthatolását teszi lehetővé, hanem a régi világ védekezését is. Az első világháború után ez a világ úgy védekezett, hogy meg akarta semmisíteni a szocializmust;

48/ A Memorandum a Theatre Populaire I960. 40. számában jelent meg.- 77 -