Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
zésmódra, tárgyilagosságra törekszenek. Nem vitatkozom ezzel, mert egyetértek vele. Szükséges volt azonban megmutatni, hogy ez a jellemzés nem elegendő - nem hatol be a probléma magvához. Ez a probléma olyan széles és általános,hogy érvényes annak az időszaknak jelentős képviselőire is, akikkel a "tárgyilagosság elmélete" polemikusán szembefordul. Az a megállapítás, hogy a mai színészet tárgyilagosságra törekszik, csak előfeltétele annak, hogy feltegyük a fő kérdést: milyen kapcsolatban van ez a törekvés az élettel, a társadalmi fejlődés erőivel? Világosan szólva:milyen a tárgyilagosság kapcsolata a szocializmushoz? Az előző korszak színházán belül ugyanis szintén létezett olyan tendencia, amely takarékosságra irányul, s ez ma is él színpadjainkon és olyan eredményeket hoz, amelyekre joggal nyomták rá a "szürkeség" bélyegét. Az alakokból és a színpadról eltűnik a feszültség, a szinpadi élet fojtottan, félhangon és fél tónusban nyilatkozik meg.A huszas évek közepén ez a törekvés a clvilizmus nevet kapta. A maga idejében válasz volt ez a pszichologizmussal szemben létrejött expresszionista reakcióra. Az expresszionista színművészet célja a koncentrált kifejezésmód, a dinamika és a történelmi erők ellentmondásaival eltöltött kor forradalmiságát visszatükröző aktivitás. De az expresszionizmus egyúttal anyagtalanitott, elvonttá tett, eszméinek általánossága az általános "mentalitást" tükrözte, konkréten azonban hatástalan volt. Az expresszionizmusnak azért hamarosan el kellett válnia a forradalomtól. Minden hangsúlyozott "eszmeisége" ellenére a valóságban eszmeileg semleges maradt. A színpadra tömegeket hozott, de a kollektivitást csupán a tömeghatásokban látta, nem pedig a világ konkrét megváltoztatására irányuló forradalmi erőfeszítés kollektivitásában. A civilizmus reakció volt a drámairó és a színész ilyen kifejezésmódjára és törvényszerűen, a polgári szinház reakciójaként jött létre, abban a korban, amikor a forradalmi hullám csökkent és a kapitalista rend megszilárdult. Hilar- 73 -
