Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

giához, a pszichoanalízishez. A darabok egyre inkább az abnormális lélektani állapotok és extrém helyzetek analízisévé válnak. A belső szemlélet tovább finomodik, rafináltabbá és tudományosabbá válik, ugyanakkor az emberi cselekedetek még inkább elvesztik jelentőségüket. Az emberi cselekvésnek, ha ilyen egyáltalán van, utolsó, legvékonyabb és legmélyebb gyökerei a tudat alatt vannak, az ember akaratán és akarásán kivul. Wedekind, Pirandello, O’Neill, az egzisztencialisták, Williams és Beckett jelzik az utat, amely egyúttal a kamatra- és bensőséges jellegű közép- és kisméretű színházakhoz vezet.Darabjaiknak a pszichoanalitikus boncolás szinmüvészete felel meg, amely a maga életanyagát és ihletét Freudnál, az ideggyógyászok és lélekgyógyászok szakmunkáiban, az idegklinikákon keresi. A tudatos emberi aktivitás elvész; az ember az ismeretlen belső erők játékszere, a maga idegkomplexumainak és pszichikai sérüléseinek áldozata - ezek determinálják saját akaratától függetlenül. Keresi a kiutat a pokolból, amelyet önmaga teremtett - vagy amelybe beletaszitották -, de nem találja, mert nem ura az életének. Olyan erők áldozata, amelyeket nem ért és nem ismer. Szemmel láthatóan arra Ítéltetett, hogy remény nélkül és örökké vágyjon az elérhetetlen szabadságra. Fogoly - b egyúttal őre is a maga börtönének. Gyönge és segítségre vagy sajnálatra méltó. A színpadon kétségbeesetten kiáltja: élni szerencsétlenség és átok. A pszichológia pszichoanalízissel folytatódik, a végső igazság - ha egyáltalán van - valahol az emberi tudat alatti ismeretlen rétegekben rejlik.A pszichologikus szinmüvészetben a polgári korszak megteremtette a maga legsajátabb és legszervesebb szinészi stílusát. Ezzel nem teremtett nagy színházi korszakot; nem jutott el a szintézishez, amelyet az előző nagy színházi korszakok szintézisei mellé lehetne állítani. Igaza van Hacksnak, hogy Ibsen Aiszkhülosszal vagy Shakespeare-rel szemben kis dombocska. Ez a kor gyorsan, nyugtalanul élt és alkotott; kezdettől fogva annyi- 68 -