Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

Tuzenbach: Az ön véleménye szerint még csak álmodni sem lehet a boldogságról! De ha én boldog vagyok! Versinyin: Nem. Tuzenbach: /kezét összecsapva és nevetve/ Ugylátszik, nem értjük meg egymást. Nos, hogy győzzem meg önt? /Mása halkan nevet/ Tuzenbach: /ujjával megfenyegeti/ Csak nevessen! /Versi­­nyinhez/ Nemcsak kétszáz vagy háromszáz, hanem egy millió év múlva is ugyanolyan marad az élet,amilyen volt; nem változik, állandó marad, saját törvényeit követi, amelyhez semmi közünk, vagy legalábbis amelyeket ön sohasem fog megis­merni. A vándormadarak, a darvak például csak repülnek és repülnek, és bármilyen szárnyaló vagy nyomorult gondolatok kóvályognak is a fe­jünkben, mindig csak repülni fognak, és nem tudják, miért és hova. Repülni és repülni fog­nak, bármilyen filozófusok is akadjanak köztük; és hadd filozofáljanak, ahogy nekik jólesik, csak repüljenek... Másas Mégis, mi az értelme? Tuzenbach: Értelem... Lám, esik a hó. Van valami értelme? /Szünet/ Mása: Azt hiszem, hogy az embernek hivőnek kell len­nie, vagy keresnie kell az igazságot, különben az élet sivár, sivár... Élni és nem tudni, miért repülnek a darvak, miért születnek a gye­rekek, mire vannak a csillagok az égen... vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiábavaló ostobaság. /Szünet/ Versinyin; Mégiscsak kár, hogy elmúlt az ifjúság... Mása: Gogol mondja valahol: unalmas élni ezen a vilá­gon, uraim! Tuzenbach: Én meg azt mondom: nehéz önökkel vitatkozni, uraim! hogy az ördög... Csebutikin: /újságot olvas/ Balzac Bergyisovban nősült. /Irina halkan énekel/ Fel is írom magamnak a noteszembe, /beírja/ Balzac Bergyisovban nősült, /újságot olvas/ Irina: /passziánszot rak,elgondolkozva/ Balzac Bergyi­sovban nősült. /Kosztolányi Dezső fordítása/

Next

/
Thumbnails
Contents