Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
pádon "nem játszani, hanem élni"^®^ óhajt. Átélni az idegen sorsot, lekötni a nézőt az élmény erejével. Az élmény a célja - és művészi eszköze is. Hogy a színész a szerepben valószerüen tudjon megnyilatkozni, ehhez nem elég ismernie az alak lelkiállapotát abban a pillanatban, amikor a színpadon van: meg akarja ismerni alakjának egész addigi életét; kutatja, milyen szakaszokon át formálódott a megszemélyesített ember lelki élete; mit élt, érzett, gondolt, mielőtt megjelent a színpadon. És arra törekszik, hogy azokban a pillanatokban, amikor az alak élete a néző előtt folyik, mindez benne foglaltassák és kifejeződjék alakításában. Ami a színpadon történik, hajszálnyira hasonlít az élethez. Semmi sem zavarja meg a valószerüség benyomását: /Kintről Helmer és Nóra hangja... Egy kulcs fordul, s Helmer szinte erőszakkal vezeti be Nórát az előszobába. Abban az olasz kosztümben van, nagy,fekete kendő rajta; Helmer frakkban, a frakk fölött nyitott fekete domino/ Nóra: /még mindig az ajtóban,ellenkezve/ Nem, nem, nem, nem megyek! Gyerünk még vissza. Nem akarok eljönni ilyen koráin... Helmer: De, drága Nóra! Nóra: Olyan szépen kérlek, Torvald. Olyan gyönyörű szépen - csak még egy órát! Helmer: Nem, egyetlen percet sem, édes Nórám; igy egyeztünk meg, tudod. így ni: (fsak be a szobába; itt állsz és meghütöd magadat. /Nóra ellenkezik. Helmer szépen kíméletesen bevezeti a szobába./ Lindéné: Jó estét. Nóra: Krisztina! Lindéné: Igen, bocsánat; úgy szerettem volna Nórát jelmezben látni. Nóra: Itt ültél és vártál rám? 38/ Hana Kvapilová mondta egy fiatal színésznőnek: "Játssz természetesen, felindulás nélkül, igyekezz mindent átérezni s csak azután játszani. Általában ne játszani akarj, hanem élni." Irodalmi hagyatékok. Prága 194-6. /Szerző- 62 -
