Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
Began: Ezt majd amaz gúnyolná: még amazt is! Cornwall: Ha! Látsz-e most bosszút? Szolga: Megállj, mylord, Gyermekkorodtól hü szolgád vagyok. Jobb Szolgálatot még nem tettem soha, Mint most, midőn azt mondom, hogy megállj! Began: Mi ez? te cenk! Szolga: Ha szakállt viselnél, most e tettedért Megrángatnám! Mit akarsz vele? Cornwall: Gaz inas! /Kardot húz és rárohan./ Szolga: No hát, jer, s vedd el, amit a harag nyújt! /Kardot húz, vivnak, Cornwall sebet kap./ Began: /más szolgához/ Adj kardot. Ó, a fellázadt paraszt! /Kiragad egy kardot, s hátulról megszűrja./ Szolga: Oda vagyok. Még van egy szemed, mylord, Láthatod még nemi bünhődésit. - Ó! /Meghal./ Cornwall: Nehogy többet lásson, meg kell előzni. Pusztulj, silány kocsonya. /Kinyomja Gloster másik szemét s a földre veti./ Hol van most világod? Gloster: Minden sötét s örömtelen. A színész mint a világ és az ember teremtője. Szüntelenül drámai cselekvésben. Van a Learben egy jelenet, amelyből következtethetünk arra, hogy hogyan fejezte ki akkor a szinész az embert. Az emberi reakciók epikus leirása és előadása nem lehetett ellentmondásban azzal, amit a néző a színházban maga előtt látott. Arról a jelenetről van szó, amikor a Nemes a doveri francia táborban jelenti Kentnek, hogyan reagált a királynő a tragikus hírekre:- 47 -
