Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

rost, azt az illúziót keltve, hogy újságjának kritikai rovata van, amelyben ő a szinház fejlődésére vigyáz. A valóságban nem vigyáz ő semmire, legfeljebb a saját iparára. A szocializmusban ez a tipus halálra van Ítélve - és ebben nekünk is segítenünk kell.

Csakhogy itt egy másik nehézségbe ütközünk. A neve: helytelen szolidaritás.

Ki veszi a fáradságot ahhoz, hogy e rovatok közül, amelyekben a régi beszámoló tipus virágzik, vagy elvirágzik, valamelyiket valóban hosszabb időn keresztül figyelje és elemezze? Kinek vaui ehhez ereje, ideje és türelme? És kinek van bátorsága? Jó lenne, ha a művészeknek lenne, ők azonban kevés kivétellel nem merészkednek nyiltan vitába szállni a címzettekkel. Inkább "általánosságban" vitatkoznak kritikánkkal - ez kisebb kockázattal jár és elvibben is hangzik. A kritikusok körében pedig valahogy illetlennek és inkollegiálisnak tartják, hogy az egyik kritizálja a másikat. Ezért a kritikus, ha már nem tudja magát visszafogni és mégiscsak fellép egy másik rovatvezető véleményével szemben, kínosan ügyel arra, hogy senkit né nevezzen meg. Általában úgy tűnik, hogy a kritikusi fronton hallgatólagos megállapodás uralkodik: mi nem fogunk egymásba túlzottan belekönyökölni és tollal sem fogjuk bántani egymást - és ha mégis, úgy legalább cimzés nélkül. Ebben nem is annyira a kritikusok közötti kölcsönös szeretet fejeződik ki, mint inkább a kollektiv védekezés bizonyos fajtája a "színházi partról" indított támadások ellen, ahonnan a kritikára általánosságban és közelebbi megkülönböztetés nélkül lövöl•döznek, amely tény a kritikusokat ismét egy csapatba tömöríti és erősiti a szakmai szolidaritást. De ez a szolidaritás fabatkát sem ér. A kritikusnak a maga országával, a maga népével, a maga állampolgári lelkiismeretével kell szolidárisnak lennie ; szolidárisnak kell lennie a művészettel és az alkotással - és csakis e személyektől független szolgálat alapján alakulhat ki az igazi munkatársi szolidaritás.- 139 -i