Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

az élet mozgó képét, amelyet úgy szemlél, mint ahogy a lakása ablakén át nézi a világot - csak azt lehet kifejezni, ami alakjánál és jellegénél fogva szervesen hozzátartozik: vagyis a polgári korszak felemelkedésének, stabilizációjának és bukásának drámáját. Ami ezt a keretet akár a múlt, akár a holnap irányában átlépi, ellentmondásba kerül vele és szükségszerűen eltorzul benne. A színház hozzávetőleg két és félezer éves múlttal rendelkezik. A dobozszinpad körülbelül e történelem egytizede óta létezik - valamivel több mint kétszázötven éve. Az elmúlt időszakok során olyan értékek jöttek létre, amelyek művészileg többnyire felülmúlják azt, amit a dráma terén a polgári korszak alkotott. A görög tragédia lényegesen erőteljesebb alkotás, mint például az ibseni dráma. És Shakespeare-nek a polgári korszakban éppúgy nem igen van riválisa, mint ahogy Moliere-t sem tette fölöslegessé egyetlen újkori komédiairó. Ezt bizonyosan tudjuk. És mégis, ők mindannyian - megannyi más nagy jelenséggel együtt - teljesen más színházi rendszer szülöttei, mint amelyből most közvetlenül kiindulunk. Egyedül csak ebben a rendszerben tűzte ki célul a színház, hogy hasonlítson az élethez, hogy a lehető leghívebben utánozza, s átalakuljon életté. Egész hosszú történelme alatt csakis ebben a korban merül a színpad sötétbe és ekkor fordul elő először, hogy a színész a színpadról nem látja nézőit; valamennyi előző korszakban láthatta őket, és láthatták egymást a nézők is. Aiszkhülosz és Shakespeare idején, valamennyi európai és távolkeleti nép népi színházában többnyire természetesen megvilágított térben folyt a játék, é3 nem bízták a színházra, hogy színlelje az életet, nyújtsa «innak másolatát. Itt a színházat óhatatlanul színházként kellett fogadni, mint szertartást, ünnepséget, játékot. Kollektiven kellett fogadni, ami annyit jelent: közvetlenül érezni az összes művészetek e legkollektivebbjének társadalmi súlyát, vs^yis a társadalomra gyakorolt egészséges hatásának, katarzisának teljes erejét.- 15