Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

a színházi kritikusok ugyanabba a művészeti szövetségbe tömörülnek, amelyhez szervezetileg a többi színházi művész és drámairó is tartozik és ebből következőleg a kritikusok nemcsak kritizálnak, hanem őket magukat is megkritizálják - mégpedig azok, akiknek munkáját éppen megbírálták.

Ez a helyzet a szocialista szinház alapvető tendenciáját fejezi ki szervezeti téren; a művész és a kritikus nem áll szemben egymással, hanem együttműködik a közös alkotáson - a szocialista müvek felvirágoztatásán, a szocialista szinházkultura fellendítésén. A kapitalizmusban a művész és a kritikus szükségszerűen szemben áll egymással. Nem is lehet ez másképp: mindegyik a maga kenyerét védi. És a pénz rendszere törvényszerűen és elemi erővel szabadítja fel az összes lappangó konkurréneia-mozzamatokat, az összes ellenőrizhetetlen személyi indítékokat. J. L. Barrault az újságokban ezerszer vághatja Gautier szemébe, öles szenzációs címmel, hogy ON M’ASSASSINE! GYILKOLNAK! - gyakorlatilag teljesen tehetetlen: Gautier éppúgy irogat tovább, ahogy akar, és ahogy ez elsősorban neki jó, és Barrault, minden népszerűsége ellenére kénytelen a Yascót levenni a műsorról és a Szókimondó asszonysággal gyógyitgatni sebeit. A szocialista kritikában egyelőre nem dolgoznak angyalok, azonban, többnyire, ördögök sem. A konkurrencia-mozzanatok és a személyi indítékok itt sem kizártak, de - s ez a döntő - már nem ellenőrizhetetlenek.

Természetesen - ez nem mindig kellemes.Gyakran vagyunk mi, kritikusok kisértésnek kitéve, hogy irigykedjünk elődeinkre vagy akár a kapitalista országok kritikusaira, amiért ilyen kényelmes helyzetben voltak - Írtak, sünit akartak, és békességben voltak, legfeljebb időnként nyilvános vitában összekaptak, ami csak növelte nevűk ragyogását. Ma, ha az ember valakiről azt Írja, hogy csapnivalóan játszott és ez a valaki ugyan gyenge színész, de ugyanakkor erős funkcionárius, ez a "másik fele" fellázítja az üzemi bizottságot vagy a művészeti szövetség lapját - végül pe- 135 -