Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

ban Tyl, Neruda, Hálek a példái ennek a jelenségnek. A ké­sőbbi fejlődés sorén a kritikus működési tere leszűkül: megszületik a hivatásos kritikus tipusa,a szó szoros értel­mében vett specialistáé, aki az adott szakmában mint társa­dalma esztétikai és etikai normáinak őre működik - a mi Vodákunk, a francia Kemp, az amerikai Atkinson a képviselői ennek a típusnak. De egyidejűleg gyorsan megszületik a másik tipus is, amely nem alkotó és szakszerű bírálattal, hanem az iparszerben űzött színházi összefoglalókkal foglalkozik. E tipusnál már nincs szó szakszerűségről; csak élősködik a színházon, a fejlődésnek csupán kommentálója, s már nem együttes alkotója - itt már nem művészetről, hanem magán­iparról, személyi karrierről van szó. És mivel a rotációs gépek ontják a sajtótermékek millióit, és a versengésben mindig többet ér a szenzáció, mint a szakember tollából származó elemzés, a kapitalizmusban végül szükségszerűen az a tipus kerül túlsúlyba, amelynek az olvasóközönségre ob­jektiven a legnagyobb befolyása van. J. J. Gautier nem más, mint ennek az élősdi fajtáinak különlegesen fejlett és egyébként elkápráztató példánya. A kapitalizmus fejlődésének utolsó fázisában nálunk is voltak és a kapitalista államokban ma is vannak olyan kri­tikusok, akik az adott társadalom alapjai ellen támadnak. &alda, Nejedly és Fucik kezén a szinikritika ismét alkalmi fegyverré válik, amelyhez azért folyamodnak,mert szükségét érzik, és tudják, hogy éppen segítségével avatkozhatnak bele hatásosan a társadalomba - a saját polgári céljaik nevében. E kritikák irói mindenekelőtt művészek,tudósok, V filozófusok és politikusok. Salda szuverén kritikája Ítél­kezés a pusztulásba süllyedő világ fölött - Nejedlý és Fucik kritikáját viszont már a jövő társadalom erői táplál­ják. Gondoljanak, amit akarnak azokról az emberekről, akik ma nálunk becsülettel dolgoznak a színházi kritika terüle­tén, de egyet nem lehet elvitatni: ma már szakmailag jól- 133 -

Next

/
Thumbnails
Contents