Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

6. A NÉZŐTÉREN ÜLŐ SZÖVETSÉGES

Röviddel az első világháború után vagyunk. A színházban nagy bemutató zajlik; fényárban úszik a nézőtér, viharzik a taps, a szerzők és a színészek újra és újra meghajolnak. Izerkilencszázhuszonkettőt Írnak és elsőizben adjákV

a Capek fivérek A rovarok életéből cimü filozófiai revüjét.

Két nap múlva megjelennek majd a beszámolók. Közöttük lesz ez is: "...filozofálás, amely nem hoz lázba,hanem felemeli az embert valahová az elvontság világába, hogy az örökkévalóság perspektívájából mindent, ami emberi, igen aprónak lásson, és igy vagy semerre ne hajlítsa a szivét, vagy pedig a magasból való visszatérése után mindent olyan jónak lásson, amilyen a valóságban. A szerzők azzal a felháborodással ábrázolják a pénzvilágot, amely a nagy szatíra jellemzője, belelátnak a polgár veséjébe - de paradox módon nem követelik a leszámolást és a tettet, csupán kacérkodnak a forradalmi jelszavakkal és végül mindent elsimítanak egy általános humanisztikus gesztussal. Az adott helyzetben ezzel leszerelő hatást érnek el és szembefordulnak az egyedüli megoldással! a forradalommal. A darabot el kell utasítani." A beszámoló a Rudé Právoban jelent meg 1922. április 11-én, Marie Majerová tollából.

Ismét közvetlenül egy világháború után vagyunk és a színház újra bemutatja A rovarok életéből cimü darabot. A taps kitartóan újra és újra a színpadra hívja a színészeket - ők köszönik meg az ünneplést a szerzők helyett is, akik már halottak. Az 1957-«s évet Írják és néhány nap múlva megjelennek a beszámolók. Közöttük a Rudé Právo beszámolója is, Jaroslav Opavský tollából, örömmel üdvözli a dara- 105 -