Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

is - alapvető és meghatározó jellemződé az osztályharc történelmi erőihez való kapcsolata. "Az ember - ez az ember világa" - idézte Ladislav Stoll a kritikáról tartott konferencián, 1961 februárjában Marx gondolatát. Ha a színházi alkotók hiján vannak ennek a történelmi felfogásnak, könnyen előfordulhat, hogy Osborne Komédiása vagy Leonov Aranyhint6.1a a melankólia egyazon "általános emberi" öszszefüggésébe kerül, bár a két darab mondanivalója ellentétes, konfliktusuk más-más társadalmi alakulatból nőtt ki és megoldásuk is szembenálló: Osborne szkepszisbe fordul, Leonov épp a szkepszis fölött akar győzelmet elérni.

Figyelembe véve az összes nehézségeket, mégis egyáltalán nem lenne helyes lemondani a legjobb mai polgári drámaírók müveiről. Miller müveinek nálunk megvan a jelentőségük, ahogy megvolt Sartre HyekraszovIának /Főbelövendők klubja/ és az Altonai foglyoknak. Hellmann Kis rókák /The Little Foxes/, Hansberry A napfény nem eladó cimü müveinek s ahogy meglehet a jól előadott Williams-, Dürrenmatt-, Wesker- és egyéb drámáiknak. Ez ellen ne is emeljünk szót. De ismétlem: a feltétel az, hogy a repertoár alapjellegét a szocialista drámairodalom adja meg. Megtanultuk Csehovot szocialista módon játszani, amint ezt bebizonyította a Sirály a Nemzetiben, a Cseresznyéskert a Healista Színházban, az Ivanov Bratislavában. De mennyivel erősebben szólna színpadainkról Csehov, ha vele együtt életre kelne rajtuk Gorkij is, akire e pillanatban az uj drámáért folyó küzdelem során különösen szükségünk van! Valaki azt vethetné ez ellen, hogy Gorkijt is játszottuk már, mégpedig nem is egyszer. Igen, de éppen csak játszottuk, színházunk vérkeringésébe nem hatolt be - ahogy behatolt Csehov, amint ezt a születendő drámaÍrásra gyakorolt hatása is igazolja! Ugyanez vonatkozik Majakovszkijra, Leonovra, Brechtre, főként ami a fővárost illeti: ezeket is játszották Prágában, átfutottak színpadjainkon, de hagytak-e maguk mögött egyetlen maradandóbb nyomot? Ha készségesen kezet tudunk nyujta- 102 -