Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

III. Megtisztulás

a történelemből vett buzdító példák. A drámaírók munkásságukkal is segitik az ország védelmét: Leonov az Invázióval. Kornyejcsuk a Fronttal, Szimonov az Orosz emberekkel.A győzelmes háború befejeztével az újjáépítés a pusztulás közepén és az ország helyreállítását megnehezítő hidegháborús légkörben kezdődik meg. A háború kimenetelében csalódott ellenség reményei most más irányba,a szocializmus gyengítésének irányába fordulnak. Az ország védekezik. Ez a védekezés a centralizáció, az újjáépítés feladataira való szigorú összpontosítás, és egyben a dogmatizmus időszaka. Ez utóbbi úgy próbálta felszámolni az ellentmondásokat, hogy jelentéktelenné tette létezésüket, "nem engedélyezte őket". A drámairodalomban ez az időszak a sematizmus, a rózsaszínűre lakkozás, a konfliktusnélküliség elméletének időszaka. Az uj dráma egy időre megtagadja saját hagyományait. A szocialista drámairás legnagyobb értékeit félrerakják. Majakovszkijt és az Optimista tragédiát nem játsszák; Visnyevszkij ekkor irja az apologetikus Felejthetetlen 1919-et. Ez a korszak a szovjet drámairodalom pangását idézte elő, a szovjet társadalmat pedig abba a helyzetbe vitte, amelyet a XX. kongresszus oldott meg.

Ebből az időszakból - meggyőződésem szerint - már ma, és a következő években még inkább, tiszteletreméltó költészeti értékként merül fel Leonyid Leonov alkotómunkássága: a Hóvihar. A polovcsanszki gyümölcsösek. az Invázió és az Aranyhintó c. drámái. Ke tévesszen meg bennünket, hogy ezek az alkotások a színpadon még nem élnek és hogy még - sem a Szovjetunióban, sem itthon vagy másutt - nem tudjuk játszani őket. E müveket a szocialista drámairás mai legnagyobb értékeinek tartom, mert bennük - Gorkij, Majakovszkij és Visnyevszkij után - ismét hatalmas feszültség vezet a katarzishoz; másként, mint az előző drámaíróknál, mert az idő előrehaladt, s az ábrázolás követelményei megváltoztak. Leonov müveiben nem a jövő és nem az áldozat a mértéke az ember cselekedeteinek, hanem valami más: kapcsolatainak minősége a legszűkebb közelségben levő emberekhez. Majakov-94 -