Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

ifjabb Dumas a Kaméliás hölggyel nevetségesen szentimentális. És a többiek! Oscar Wilde? Kisded mulatság. Ibsen? Hogy kerül oda! Strindberg? Esetlen. A korabeli szerző, Giraudoux, a sirja még friss, már nem jut túl a rivaldán. Cocteau szinháza számunkra ugyancsak modorosnak, mesterkéltnek tűnik... Pirandello túlhaladott... csak szinpadi mechanikája marad meg belőle..." Más helyen{"Molière untat. A zsugorikról, álszentekről, felszarvazott férjekről szóló történetkéi nem érdekelnek." A Les Lettres Françaises hetilap ankétjén hasonló stílusban, birálóan nyilatkozik Brechtről, Csehovról. A Die Welt cimü nyugatnémet lap interjújában arra a kérdésre, mi a véleménye a korabeli színházról, röviden igy felel: "Keveset járok szinházba. Ugyanúgy nem birom Brechtet /fölöslegesen köznapi/,mint Anouilb-t és Tennessee Williamst". És az angol kritikussal, Kenneth Tynannal folytatott vitájában, amely az Observer c. lap hasábjain robbant ki, két darabjának 1957-ben Londonban történt felújítása után, Ionesco Sartre-t, mint a politikai melodrámák szerzőjét, Millert, Osborne-t és Brechtet pedig mint a bulvárdrámairók uj tipusának képviselőit jellemzi. Fenyegetően kijelenti, hogyha egyszer bármelyik művészeti alkotást, bármelyik szinpadi terméket boncoló asztalra helyezi és egymás után alapos marxista, budhista, keresztény, egzisztencialista és pszichoanalitikai vizsgálatnak veti alá, akkor majd kiderül, hogy ezek az alkotások csupán az

egyes irányzatok illusztrációi - tehát többé-kevésbé csak

18/

valami, ami igazolja ezt vagy amazt az ideológiát." '

Az abszurd szinház útjában áll minden, ami valamiféle ideológiát közvetít.Legelőször azonban meg kell említenünk, hogy az "abszurd szinház" teoretikusai nem mindent vetettek

18/ Az Observer 1957. junius 30-i számából. /Szerző/- 47 -