Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

drámai vitája lejátszódik, az iró szándéka szerint a mai világ képét tükrözi: a zárt térben, amelyből nem lehet elmenekülni, minden ember teljes magányra van Ítélve a többi ember között. Nincs kivezető ut: nem lehet áttörni a falakat, nem lehet megérteni a másik embert, nem lehet élni a többiekkel, de nélkülük sem, és még a halál sem jelentheti a kiutat.

"Minden ember magában hordja börtönének kapuit: mindegyikünk ördög a másikkal szemben."Amit Ibsen, utolsó színdarabjában, elsősorban a saját életéről és életművéről mondott, azt az egzisztencialista drámairó kiterjeszti a világra és az emberiségre általában; csupán látszat, hogy az emberek élnek - a valóságban halottak: a halál lett úrrá a világon. Ezért tulajdonképpen már öngyilkosnak sem érdemes lenni, hisz a halál sem old meg semmit: csak létezni lehet; a megváltás, a kivezető ut reménye nélkül. Semminek sincs értelme: sem a vágynak, sem az álomnak, sem a cselekedeteknek. Végtelen, véget nem érő világlabirintus, amelyben már nincs és nem lehet paradicsoma a szivnek. Camus sem beszél másként: Ostromállapot /L’état de siège/ c. darabjában. Ostromállapotban vagyunk, ráadásul pestissel terhelve; ugyanakkor Camus számára a pestis az emberi társadalom szinonimája, amely erőszakot vesz az egyénen, azzal, hogy beiktatja más emberekkel való kapcsolatokba. Az államot itt a Pestis - a halálthozó ragály személyesíti meg, amelyet az emberi társadalom a saját születésével egyidejűén nemzett s melyet elpusztítani csak az emberi társadalom elpusztításával lehet. A szélsőséges anarchizmus lép jegyességre az abszolút fatalizmussal e műben. Az embernek csak két választása marad: vagy belevetni magát a Semmibe, vagy elismerni az "ostromállapotot" mint tartós és megváltoztathatatlan állapotot, "lemondani a reményről és elfogadni az értelmetlen és vigasz nélküli tengődést." Camus legjobb és legkövetkezetesebb darabjában, a Caligulában, ugyanezt a problémát a másik végénél fogva oldja meg. Caligula felismerte, hogy "az emberek meghalnak és nem boldogok". Nem boldogok,- 35 -