Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
I. Üzem és kultúra
intézményeket, amelyek erre méltatlanok voltak. Színházaink szervezeti felépítésük alapján szocialisták, a társadalom gondoskodik róluk, a társadalomnak tartoznak felelősséggel, egységes, bár változó szocialista törvényhozás alá tartoznak. Megvannak, ha szerényen is, a színvonal feltételei: színházi szakiskolákat építünk, a művészek egzisztenciálisan biztonságban vannak, társadalom biztosításban részesülnek, a színházak nagy száma elegendó munkaalkalmat és fejlődési lehetőséget kinál. E tények mindegyikében találunk olyan kivételeket, amelyek erősitik a szabályt; de a kapitalizmus alatti helyzettel összehasonlítva egészen világosan látszik, hogy az átalakulás e területen is a lényeget érinti. Hosszabb a helyzet ott, ahol már sok múlik az ember tudatán és erkölcsi színvonalán: a kulisszák mögött, az együttesen összetételében, a művészek életének etikájában, a társadalom össztörekvéséhez való viszonyukban. E téren egyelőre a tiszteletet érdemlő kivétel - legyen szó együttesről, vagy egyénről - a szabályt az ellenkező irányban erősiti: itt nem vagyunk mentesek sem a múlt maradványaitól, sem az uj szokásoktól és rengeteg feladat vár még ránk. Ha azonban a színházról egészében, minden részének és lehetőségének figyelembevételével beszélünk, már itt nem lehet azt állítani, hogy a múlt öröksége lenne támadásban és túlsúlyban. Ellenkezőleg, visszavonulóban van. A fejlődés pozitiv erői támadnak ás ebben támogatja őket a szocialista gazdasági élet, valamint a társadalmi tudat átalakulása. Tehát, jóllehet színházainkat még távolról sem nevezhetjük egészében szocialista intézményeknek, mégsem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a szinházkultura létrejöttének második előfeltétele is legfeljebb kéznyujtásnyira van tőlünk, ha nincs már is biztosan a markunkban. Hátra van a harmadik tényező: a drámairó. Kit illethetünk az élő szerzők közül ezzel az elnevezéssel? Szindarab8zerző van elég; jóllehet a helyzet e tekintetben is javul, főként az utóbbi években - mégis ki az, aki már igazi drámairó közöttük? A szindarabszerző és a drámairó két- 20 -
