Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
sugalmazója. S felteszi a kérdést, vajon nem jött-e el az ideje már ma, hogy a színházi terület szintéziséről szóló e kísérletekbe belépjen az antik dráma vagy a népi szinház hagyatéka is? Természetesen nem utánzásról van szó; a szovjet kritikus kezdeményezésekről, a szintézis anyagáról beszél. Juzovszkij gondolata megfelel a hagyományok lenini koncepciójának, megfelel a szocialista államok egyre szembeötlőbb alapvető társadalmi tendenciáinak is. Az aszkézis hirdetésének nincs semmi értelme - csak árt a mi ügyünknek. Ellenkezőleg, nekünk a legelevenebb versengésre, a lehető legintenzivebb kutató erőfeszítésre van szükségünk. Tehát milyen "forma" a legkívánatosabb ebben a pillanatban?Egyetlen megszakítás nélküli felvonás, mint Szophoklésznél? Húsz egy áradatban ömlő kép, mint Shakespeare-nél? Három-öt felvonás, mint Ibsennél? Burian Anyeginjének filmszerűen vágott jelenetsora vagy V és W felszabadult revüinek tarkasága? Vagy valami uj, eddig még nem látott? E formák közül melyik az ideális, melyikhez tartsa magát,melyiket használja a drámairó? Mindig azt használja, amely az adott pillanatban a leghatásosabban szolgálja a célt, leginkább megfelel a társadalom szükségletének, legpontosabb összhangban van a szerzői tehetség természetével! De egyetlen fontos előfeltétellel, amely az utolsó instanciában dönt minden továbbiról: nem tekintjük a múltat a "formák" kölcsönzőjének, és a múlt idők hagyatékát úgy értelmezzük, mint a technikai eljárások felfedezésének összefüggő folyamatát, amelyeket el kell sajátítania mindenkinek, aki valami ujat akar teremteni és előre akarja lendíteni a fejlődést. Nem arról van szó, hogy a mai drámairó a tegnapi drámaíróktól vegye kölcsön a formákat. Nem "térhet vissza" sehová.De arról van szó, hogy elsajátítsa "a tapasztalatukat. Csak a dilettáns kezdi mindig újra. Az alkotó birtokba veszi elődeinek tapasztalatait, kiveszi belőlük, amire szüksége van, ami összhangban van tehetségével, és ezen az alapon tovább alkot. Nem talál ki "uj formákat", hanem uj alakot alkot.- 16? -
