Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

I. Üzem és kultúra

szak kezdetéről Buriant^, Honzlt^^ és a munkás-műkedvelőket. Ezek az alkotók valóban azt teremtették meg, amit kultúrának nevezünk és ami lényegénél fogva más, mint a hasznot hajtó szinházi üzem. Természetesen, az együttesek, az épületek, a színdarabok és a nézők ugyancsak hozzájárulnak a szinházi kultura megteremtéséhez, de nem ezeké az utolsó és döntő szó.

Mikor beszélünk a szinház nagy korszakairól? "Igazén

V

nagy korszakot - mondja Julius Fucik - csak akkor él át a szinház, amikor a legszélesebb rétegek színháza, s nemcsak leköti az érdeklődésüket, hanem kifejezi érdekeiket,vágyaikat is; amikor nincs ellentmondás a színházművészet és a szó legsajátabb értelmében vett népiesség között. A cseh szinház megújhodására irányuló kezdeti lépések szerények és szegényesek voltak, és mégis ez volt színházunk nagy korszaka, éppen azért, mert népi volt, mert ’azonos erőfeszítésben és örömben’ egyesitette a drámaköltőket, a színészeket, rendezőket és a közönség széles rétegeit." Ebből az idézetből is kiderül, hogy a leglényegesebb, az alapvető szinházi tényezős a drámairó. a szinház és a közönség egysége. A kultúrát nem lehet súllyal mérni. A szinházkulturát annak az egységnek a fokával-intenzitásával mérik, amelyben a drámaíró, a színész és közönségünk találkozik.

Persze, a kultura osztályfogalom, ezért a történelem folyamán ennek az egységnek is mindig osztályjellege volt. A színvonal, bizonyos korszak szinházkulturájának minősége jelentős mértékben attól függött, hogy ez az egység a társadalom milyen részét tudta összefogni és milyen érdekekkel tudta egyesíteni. A történelemben igazán nagy szinházkultu-4/ E. F. Burian - /1904—1959/ avantgard-rendező, iró és zeneszerző. Az általa 1933-ban alapított D y\ szinház vezetője.

y

5/ Jindřich Honzl - a huszas-hai'mincas évek kiváló kommunista rendezője. Számos elméleti müvet is irt.

Iá