Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

▼ilág - hódítások utján - szüntelenül bővül, változik a bátor és erős emberek cselekvése következtében. Az expanzív, dinamikus, uj, tengerentúli földeket felfedező társadalom visszatükröződése ez a merészek és a vállalkozó szelleműek állandóan erős mozgásban levő társadalmáé, amely még messze van a rendtől, mert a hóditás Idejét éli. Nincs szükség itt korlátozásokra, szigorú összpontosításra, a zárt és megállapított forma követelményeire! Csak semmi páncélt! - ellenkezőleg, a lehető legnagyobb szabadságot adják a költőknek, hadd öleljen fel a cselekmény szüntelen változások megszakítás nélküli áradatában vadul előre hajszoló gyors jelenetekkel - minél nagyobb darabot ebből a duzzadó világból! Hadd sugallja a dráma a nézőnek már szerkezetével is a felzaklatott idő ritmusát! És a nézők képzelőereje - három oldalról zsúfolták őket a színpad köré, amelyen a költői szó és a színészi akció a kellékek minimumával képes ábrázolni a világmindenséget és az emberi lelket - maga is együttlakójává válik a színházi csodáknak, amelyek előtt nincs semmi kifejezhetetlen. És ismét hangsúlyoznunk kell: ha eltépik ezt a drámát a gyökereitől, ha a Guckkastenszinpad illuziókeltő térségébe viszik át, ha olyan közönség elé tárják, amelyben ebből a dinamizmusból és aktivitásból semmi sem él - egyszeriben brutális és elrendezetlen, durva és nyers, túlzott, rend és szerkezet nélküli játékká válik. Ha azonban olyan közönség elé tárják, amelyben él a hóditás mohósága, a dinamizmus, amelyben hasonlóképpen léteznek bátrak és vakmerők, ahol tisztelik a robusztus szenvedélyt, az emberi érzés és gondolat mélységét, a szabad kacagás erejét és a bátorságot - akkor ez a közönség és ez a társadalom sajátjaként üdvözli Shakespeare alkotásait, hiszen az atmoszféra azonos azzal az atmoszférával, amelyben a Shakespeare-drámák megszülettek. Emlékezzünk csak a német drámára Lessing, Schiller, Goethe idején, a franciára Hugo, az oroszra Puskin korában, a cseh drámára Tyl nagy történelmi darabjainak korszakában és az évszázad előtti Shakespeare-ünnepségeinkre.- 146 -