Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
Hogyan másként?! A társadalom fejlődésével születnek azok az ellentmondások, amelyek az emberi tudatban elsősorban mint morális problémák jelentkeznek. Ahol az ember a társadalmi fejlődés e tényei előtt mint valami ismeretlen, kaotikus és meg nem ismerhető előtt, társadalmilag elszigetelten és magára hagyottan áll, ott ez a belső feszültség másképpen nem oldódhat meg, mint a világnak mint színpadnak alázatos elfogadásával, amelyen a természetfölötti erők az emberi bábukkal játsszák a maguk - emberek számára érthetetlen - játékát, vagy a konfliktusnak az emberi lény és az Isten, a Sors közötti felidézésével. A világ idealista koncepciójában más kiút nincsen. Csupán kétségbeesés... Olyan korban élünk, amelynek oka van arra, hogy újra higgyen a holnapban. A felemelkedés korszakát éljük. "Attól az időtől, hogy létezik a tudományos szocializmus és a proletáriátus tudatos gyakorlata, létezik a szabad emberi cselekvés is. Ez a cselekvési szabadság a felismert szükségszerűségben rejlik, ezért nem puszta illúzió. Beiktatták ez alany és a tárgy törvényszerű kölcsönös kapcsolatát - s ez a kapcsolat felismerhető és meghatározható... Anélkül, hogy /a mai drámaírónak/ el kellene hanyagolnia az objektiv tényezőt, megadhatja az emberi alanynak a döntő és meghatározó feladatot, megadhatja számára a befolyást és a kezdeményezést. Ez az elmélet az esztétikában megfelel annak a vezető szerepnek, amely a gyakorlatban a kommunista pártoké".2^ Azt mondtuk, hogy a szocializmusban is - és mindig, amig az élet meg nem áll - a fejlődés az ellentmondások összeütközésével és kiegyenlítődésével történik. Az emberi tudatban ezek az ellentmondások továbbra is elsősorban mint morális problémák fognak visszatükröződni; az ember etikai problémák alakjában érzi és fogja érezni őket a jövőben is 2á/ Hacks: Milyen lesz a holnap színháza cimü cikkéből. Divadelní Noviny ïïï. 20. /Szerző/- 139 -
