Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
polgár pénzvilágán belül nem lehet eljutni a történelmileg optimisztikus kiuthoz. A szocialista világ drámairodalmában a katarzis ismét lehetséges. Azoknál a drámaíróknál, akik szocialista drámákat akarnak és vágynak Írni, a katarzis hiányát rendszerint nem külső, hanem a szerzőkön belüli okok idézik elő: a fő ok leggyakrabban abban keresendő,hogy az újonnan felbukkanó konfliktusok társadalmi törvényszerűségeit nem tudják elég mélyen feltárni; hogy cselekvő ember helyett passziv alakokat mutatnak be; hogy nem tudják, vagy nem akarják bevallani a szocialista társadalomban létező konfliktusokat. Véleményem szerint még egy negativum hat a szocialista drámairodalom fejlődésére: a katarzis fogaiménak tudálékos magyarázata. A katarzis fogalma meglehetősen abszolutizált formában él a drámában és az elméletben. Hatálya csak a dráma bizonyos fajtájára korlátozódik; elsősorban a tragédia műfajára, mégpedig zömben csak bizonyos történelmi tipusu tragédiákra, mindenekelőtt az időszámításunk utáni ötödik század antik tragédiáira. Ha azonban e fogalommal kapcsolatban - amely főként a német idealisták magyarázataiban vált metafizikai fogalommá - mellőzzük a skolasztika egyensúlyozó művészetét, és az angol marxistával, Thomsonnal tírtunk e fogalom nyomában egészen Arisztotelész drámaelméletéig, elérkezünk az első következetesen történelmi és materialista katarzis-magyarázathoz: a katarzis a görög orvostudományban gyökerezik, mely szerint a betegség a test nédveit megzavarja, s ez válsághoz vezet; sikeres gyógyitás esetén, a beteg anyagot eltávolítják vagy kihajtják a testből, tehát az orvos célja: válságot előidézni olyan feltételek mellett, amelyek jó eredményt hoznak. Az epilepszia és a hisztéria primitiv gyógymódjából és a "megszállottság" gyógyításának tanulmányozásából vezeti le Thomson a katarzis fogalmának pontos magyarázatát Arisztotelész drámaelméletében: a beteges és társadalmilag veszélyes állapotoknak szublimációjáról van szó, mindannak mesterséges serkentésével, ami a szervezetben /ebben az esetben az emberi gondol- 134 -