Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
pádról visszavonult, mig az életben energikusan fut történelmi küldetésének stafétabotjával az első szakaszváltó felé. Azt hirdeti, hogy ki kell harcolni a pozitívumot, ki kell szabadulni az analitikus boncolgatások ködéből és meg kell mutatni az embert, amint az életben és cselekedeteiben megalázottságából felemelkedik. Azt akarja, hogy a szinpad világos kommunista nyelven szóljon a nézőhöz. Buriani hévvel és képzelettel rendezi meg a maga tüntetésszerü fellépését és ezzel maga ellen ingerli a szerzőket és a kritikusokat. Eddigi közönségét oda nem illő szóval kikergeti a nézőtérről, még mielőtt vágyai munkásközönségével töltené meg azt, és ha nincs mit játszania, maga ir darabokat, lázasan és gyorsan, egyedül. Teljes erővel harcba veti magát gyötrelmesen dolgozik, sietve és nagy szenvedéllyel, hogy végül élete utolsó nagy csatája feleméssze erejét. "Gyorsabb volt, semhogy elbírhatta volna", mondja róla a kortárs. Makacs erőfeszítéseinek eredményeit birálják-támadják, és csak kevesen védik. De az ösztönzés hat. Közvetve is hat: alkotó ellenállás támad Buriannak a maga célját megvalósító gyakorlatával szemben, bírálják műnkéja fogyatékosságait, de olyan munka fogyatékosságai ezek, amelynek próbáján keresztül kellett mennie a szocialista drámának ahhoz, hogy tovább fejlődhessen. A költők fellépése, Burian előretörése, az érdeklődő uj drámairó nemzedék - a társadalom további gyors előrehaladásával együtt -, fordulatot idéz elő, lassú, de észlelhető fordulatot. Most szintetizálni kell: a művészi színvonalat és a valóság mély ábrázolását - a Hrubin 'jelölte lehetőségek alapján - egybe kell forrasztani azzal a világos kommunista eszmeiséggel, amelynek szükségességét Burian bizonyította be. A közönség objektiv szükségleteit a valóság szembeötlővé tette: Buriantól elidegenedtek a nézők és az Augusztusi vasárnaphoz özönlöttek.Ez a közönség érdeklődésében mutatkozó ellentmondás kifejezte a dráma alapvető szükségletét: a valóság megismerésének valamelyes költői színvonalán - ahogy Hrubin elérte - harcot kell folytatni- 113 -
