Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
y Peter Karvas emelkedtek az átlag fölé. A fejlődés élére azok a színházak törtek, amelyek ezt a feladatot a legerőteljesebben teljesítették: a Realista Színház, a D JA a v *7 / Karhan köszörűs brigádja /Parta brusiče Karhana/" időszakában és a gottwaldovi Dolgozók Színháza. Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Színház haladt az élen. Sőt, Jindřich Honzl - a színház történetében először - a cseh Nemzeti Színház deszkáira is bevitte a cseh forradalmi munkást. E darabok nagyobb része propaganda feladatokat teljesített. Túlteng bennük a tények puszta regisztrálása, sok bennük a deklaráció, s a jóakaratuk többnyire elismerésre méltóbb, mint a művészi értékük. "Brigádmunkát végeztünk az életben", mondja később Miroslav Stehlik. "A drámairást a konferenciák kezdeményezései, határozatai és döntései irányitották", teszi hozzá Peter Karvas. Itt vannak azoknak a drámaíróknak a darabjai is, akik "vitették magukat az árral", lebecsülték mások erőfeszítését és a "termelési tárgyú darabok"-at. Pedig ebben az erőfeszítésben sok igazi forradalmi lendület van,.a legnehezebb feladattal való megbirkózás akarata, az igazi társadalmi avantgardě lelkesedése ez, bátran kockáztató. Alig néhány év múlva jöttek az Ítélkezők és lekicsinylőén legyintettek e szerzők törekvésein, elitélték őket mint vulgarizálókat és szájbarágókat, és az egész időszakot eltévelyedésnek nevezték. Ezzel szemben úgy vélem, hogy itt is külön kellene választani a magot a pelyvától és az igazi úttörőknek megadni azt, ami megilleti őket. Balsikereiket pedig fogadjuk úgy, mint a kockázat következményeit, nem pedig mint büntetendő hibákat, vagy még inkább, mint túlkapásokat a csehszlovák drámairás egészséges fejlődése ellen. Egyébként a színházi életünknek ma és a jövőben sem árt, ha visszagondol az olyan darabok-V Vašek Kana /1905 -/ állami díjas iró müve, amelyben a régi és az uj küzdelmét állította színpadra,a hatalomra került munkásosztály körében. Az iró egész életét a munkásmozgalomnak szentelte s éppen ezért ftiiveiben is leginkább krónikása a felszabadulás előtti harcoknak. 107 -