Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

1. A DARABOKTÓL - A DRÁMÁKIG

Drámairásunk a háború után pontosan három évtizeddel később és főként Á8 februárjával lép abba a helyzetbe, amelybe a dráma a szocializmus első országában került.

Az uj drámai törekvések az első időszak szocialista drámairodalmának vadhajtásaihoz, s főként a D munkájához kapcsolódhatnak. Felhasználhatják a határokon túl a szocialista drámairodalom segítségét is.

Valami lényegesen megváltozott: a dráma optikája.

A fő feladat most más. Eddig, a kapitalizmus idején, főként arról volt szó, hogyan romboljon; most pedig arról van szó, hogyan épitsen. E megfogalmazás pontatlansága abban rejlik, hogy sem korábban, sem most nem rombolásról vagy építésről volt csupán szó. A forradalom éppen e kettő összeötvözése, s csupán e két elválaszthatatlan tevékenység aránya változik a különböző szakaszokban. A pozitiv feladatok azonban most kétségtelenül előtérbe keraltek. Ugyanakkor olyan helyzetben kellett megvalósítani, amikor a szocializmus nem vált ki tisztán és világosan a forradalomból, hanem amikor éppen a folyamatban kristályosodtak ki az uj gazdasági, társadalmi és etikai értékek, amelyeken összezuzódhattak a régi világ erői - emezek növekedésének arányában. Az uj helyzet nehézsége a legszembetűnőbben ott jelentkezett, ahol a forradalmi művészet hagyománya a legerősebb volt. A D 54-ben. Ez látszólag paradoxon. De a valóságban törvény. És ismeretes, hogy E. F. Burian ezt a törvényszerűséget elfogadta és életének legutolsó napjaiig szivósan kereste az uj utat, mig mások, pl. a Felszabadultak, zsákutcába jutottak és elszakadtak tőle.- 105 -