Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

let fogja el, látva, hogy tele van Penelope henye ás szorgos kérőivel. Ezeket az átokra érett embereket csak úgy lehet kiűzni, mint a pestist. Nemcsak húszán vagy harmincán vannak, hogy nyilakkal át lehetne szegezni őket - ötszázezres vagy még nagyobb horda ez. Házunkat mindnyájuktól meg kell szabadítani. Ez IDŐBE fcg telni. Ravasznak kell lenni - minden lehető eszközt fel kell használni ellenük - és mindezek érdekében hal ál - raszántnak kell lenni, 1906-ban az voltam. Ma is az vagyok.

Ekkortájt, 1906-ban, harmincnégy éves voltam, és kitapasztaltam, mi az a szinház, hogyan csinálják jól és hogyan rosszul. így hát felkészültem arra,hogy meghatározzam, MI volt a Szinház és mi lehet és hogyan kell oda eljutni. Később azt is meg kellett tanulnom, hogy lássam, ki csinálta Jól az uj munkát és ki rosszul.

Igen, 1956-ban, már tudom. Az 1900-tól 1950-ig terjedő évek szinháza silány kizsákmányolás volt. Ugyanaz a konok banda cselekedte a rosszat - köztük szinházépületek tulajdonosai, impresszáriók, üzletemberek és az a sötét modern szellem. Az úgynevezett művészek között /drámaírók, rendezők, előadóművészek, tervezők, épitészek stb./ voltak néhányan, akik olyan hűségesek voltak a színpadhoz, amilyenek csak lehettek. De a többség csak saját érdekét és a pénzt hajhászta.

Kellemetlen megállapítani azt a tényt, hogy a munka csak akkor volt zavaró, sőt szerencsétlen is a számomra, ha másnak végeztem. De a Purcell Opera Societyvel végzett munkám /1900- 1903/, a Mask cimü folyóirat, a metszetek, Fekete Figurák és fametszetek, meg a könyveim is, örömet és szerencsét hoztak számomra.

Ezután sokat irtam és rajzoltam. Firenze utcáin barangoltam, tudván, milyen szomorú más művészekhez képest a színpadi emberek sorsa.

56