Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

tókig. Találtam egy példányt a szobájában, amikor egy bőröndnyi, neki kölcsönzött könyvet keresgéltem. A többit nem találtam meg, hát elhoztam ezt az egyet. Gondolom, hogy Amerikában ás Franciaországban ezrek és ezrek tanulmányozták Delsarténak ezt a könyvét, és mégis, ezekből az ezrekből csak nagyon kevesen leltek valami titkot lapjain. Az olyan zseni számára, mint amilyen Isadora, egy-két szó mindig elég, de kontárok elé szórva százezer is elvész.

Mi hiányzott belőle?

Mi volt meg benne?

Volt benne nyugalom.

Hiúság semmi,

1906« december 5.; "Bosmersholm". Firenzében, a Teatro alla Pergolában. Eleonora Dúséval

Látszólagos gyönyörűség. Elég keményen dolgoztam, teljes gőzzel előre - de a munka nem hozott számomra olyan örömet, mint Londonban 1900-1901-ben a The Masque of Love előkészítése, csendben, egy igaz baráttal, hírességek gyűrűje nélkül.

Munkámat elvégezve, Isadorával együtt elhagytuk Firenzét. Legközelebb már nélküle érkeztem ide. Akkor ütött az én órám.

Színházi munkámban most már nem álltam semmilyen befolyás alatt - most már én lettem az, aki ezen a munkán keresztül másokat kezdtem befolyásolni.

/Hadd emlékeztessek itt mindenkit, hogy én nem vagyok diszlettervező művész. Véletlenül, hosszas munka után, képes vagyok színpadi képben megvalósítani a költő látomását. De a díszlettervezés önmagában semmit sem jelent a számomra és nem fogják megérteni a könyvemet, ha ezt nem veszik tudomásul./

Ha most itt magamról beszélek /irok/, arra az Edward Gordon Cralgre - vagy legyen az X. Y. Z. - gondolok, aki ez idő tájt egyre büszkébben gondol házunkra, a Színházra, és gyülö-55