Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

leti könyveit - /mindig a gyümölcsösben aludt,amikor az irodá­ban kellett volna dolgoznia/ - azt tette, amit minden komoly embernek tenni kell: "szarvánál fogta meg a bikát" - ás, né­hány Ügyes technikai operáció után,úgy vette át a fáradságos munkát, mint ahogy arra Shakespeare is utal és két hónap alatt rendbehozta a dolgokat. Claudius igazán megfelelő, first-class férfi volt - teljes lehetetlenség megkritizálni egy ilyen em­bert. Az embereknek az volt a véleménye, hogy nem is méltá­nyos, hogy ilyen embernek, mint Claudius egy gyengeelméjű mos­tohafia legyen /aki méghozzá Dánia hercege/, aki csaholva jár folyton a nyomában. Mármost mi, az 1900-as év Lehetetlenjei, nagyon emlékez­tettünk erre a Dán Hercegre - a körülöttünk levő világ pedig pontosan úgy élt, úgy szólt» érzett és vélekedett rólunk, mint a helsingőri Udvar. 1904. december: Berlin. Isadora Hallottam róla, hogy van valami nevelőnő, aki a művészi jellegű táncra adta a fejét; akit néhány ember kinevetett, mig mások ezerszámra gyűltek össze, hogy táncolni láthassák - a neve Isadora Duncan. A nevetést leginkább Weimarban lehetett hallani. Weimar abban az időben kulturális centrum volt és gróf Kessler /rendszerint/ szivesen látott vendégül kiváló mű­vészeket Németország más városaiból és más országokból is - Franciaországból, Angliából, Hollandiából, Oroszországból. De Amerikára és a táncra Weimarban még csak nem is gondoltak. A gróf körüli társaság abban az időben nagyon élesen birálta ezt a táncosnőt, és mivel én előbb fordultam meg Weimarban, sem­hogy táncolni láttam volna és beszéltem volna vele, egy ne­­hézléptü, ugrándozó amerikai nő képe jutott el hozzám. Semmi visitanivalóan nevetséges nincs abban, ha egy ame­rikai nevelőnő lehúzza a cipőjét /sohase viselt/ vagy a szan­dálját /néha volt rajta/ és rendesen mezitláb táncol... de itt '♦4

Next

/
Thumbnails
Contents