Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színpadi atmoszféra

téved, amikor egyik, színházról folytatott vitájában azt hangoztatta, hogy én kiűzöm a tervezőművészt a színházból. Nem, egészen biztos, hogy nem űzöm ki, ellenkezőleg, odahívom, de más, eddig még nem ismert feladatokat kínálok neki. Azt kivánom tőle, hogy a színész - a színpad egyetlen jogos uralkodója - dicsőségére lépjen a színpadra,hogy művészetével ne szorítsa háttérbe, hanem a rendezővel alkotó "barátságban megteremtett színpadi atmoszférával segítse a színészt teljes művészete megtalálásához és önmaga kifejezéséhez.

Ez az atmoszféra csakis a szinpad padozatának ritmikus felépítésével teremthető meg.

A színháznak éppen ezért nem festőművészre, hanem építőművészre van szüksége.

Az ilyen művésznek az uj szinház különlegesen szép és csábitó lehetőségeket nyújt.

Amikor arról beszéltem, hogy az uj színháznak építőművészre lenne szüksége, ezzel nem azt akartam mondani, hogy feltétlenül építésznek is kell lennie.

Egyaránt lehet épitész vagy festő vagy szobrász, ha megértette, hogy a szinház eleme a cselekvés és azt ritmikus és színes építményekkel törekszik segiteni.

Mert a mi építészeti feladatainknak semmi közük egyik vagy másik építészeti stilus követelményeihez és ezenfelül még eredeti színes kompozíciókat is igényelnek.

A szinek jelentős és szép szerepet játszanak a színpadon. És amikor ellenzem, hogy a szinpad képcsarnokká változzék, ugyanakkor még kevésbé kivánom, hogy megfosszuk színes kifejezőerejétől, amely kétségkívül mind a szi- ' neszt, mind a nézőt inspirálni képes és az egész szinpadi atmoszférának tökéletes művészi harmóniát nyújt.

De mint ahogy az egész szinpadi építmény az adott rendezések ritmikus és plasztikus törekvésein alapszik, Ugyanúgy a felépítmény szinkompoziciójának is összhangban kell állnia az adott előadások egész tervével.-86 -